2017. május 30. – Kedd

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”

Jn 17,1-11a

Elmélkedés:

Jézus az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett beszédét követően az Atyához imádkozik. Már felkészült rá, hogy néhány óra múlva elfogják és hamarosan meghal. Élete utolsó perceiben mintegy számvetést tart küldetésének eredményéről. Már most kijelenti, hogy küldetésének hűséges teljesítésével, az igazság tanításának átadásával és az Atya megismertetésével dicsőséget szerzett Istennek, pedig az igazi engedelmesség utolsó nagy próbája még hátra van. A szenvedés és a halál önként vállalása szerzi meg a legnagyobb dicsőséget az Atyának, aki éppen ezt az önfeláldozó engedelmességet kéri a Fiútól. Jézus engedelmessége pedig kiérdemli, hogy az Atya is megdicsőítse őt azáltal, hogy feltámasztja a halálból. 
Imájában Jézus egyrészt előre tekint, hogy felmagasztalását követően újra találkozhat az Atyával, másrészt tanítványaira gondol, azokért imádkozik, akik hittek benne. S mivel minden tanítványát sajátjának tekint, ezért mindenkit szeretne elvezetni a mennyországba. Akkor követhetjük őt a mennybe, ha megőrizzük a Jézussal való egységet, hiszünk benne és tanítása szerint élünk. Mennybe jutásunk alapja az a remény, hogy a Jézust megdicsőítő mennyei Atya üdvözíteni akar minket. A mi hazánk, örök otthonunk a mennyben van. 
Vajon az én életem megdicsőíti-e Istent? Keresem-e és teljesítem-e Istentől kapott küldetésemet?