2020. október 26. – Hétfő

Evangélium

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17

Elmélkedés

Fizikai, érzelmi vagy szellemi gyengeségeinket, valamint erőtlen élethelyzeteinket, amelyeket értetlenül fogadunk abban a pillanatban, amikor benne vagyunk, Isten bármikor képes megszüntetni. Isten segítő kegyelme életünk bármelyik pillanatában fordulatot eredményezhet. Ezt igazolja a mai evangéliumi rész, amelyben egy tizennyolc éve beteg asszony gyógyulásáról olvasunk. Tizennyolc esztendő bőven elég ahhoz, hogy valaki elveszítse a gyógyulás reményét.
Lukács evangélista egészen röviden írja le Jézus és a meggörnyedt asszony találkozását. A történetben az Úr együttérzése és az asszony dicsőítése a lényeges mozzanat. A sikeres gyógyítás tényét így emeli ki: „Az asszony rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” Az asszony, aki korábban erősen meghajolva csak a földet nézhette, most felegyenesedve az égre emeli tekintetét és hálát ad Istennek gyógyulásáért. Egyrészt hitt abban, hogy Jézus valóban Isten és isteni erejével tudta őt meggyógyítani. Másrészt megérthette, hogy Jézus gyógyító cselekedete mögött a hozzá lehajló irgalmas mennyei Atya áll.
A csodás gyógyítás, amely minden jelenlévő számára nyilvánvaló volt, nem hagyta közömbösen az embereket. A zsinagóga elöljárója bosszankodik, a nép pedig örvendezik. Én hogyan fogadom Isten érintését?