2020. szeptember 14. – Hétfő, A Szent Kereszt felmagasztalása

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés

Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén lélekben elzarándoklunk Jeruzsálembe, a Golgota hegyére és feltekintünk Krisztus keresztjére. A keresztből fakad számunkra a megváltás. A kereszt a kegyelem forrása. A keresztből gyógyító és lelket formáló erő árad. A kereszt utat mutat számunkra a földi életből a menny felé. A kereszt titokzatos módon magában foglalja a jövőt, a reményt, a feltámadást. A kereszt Isten szeretetének jele és bizonyítéka. A kereszt nem elutasítandó, hanem felveendő és hordozandó eszköz, amely egyesít minket a szenvedő Krisztussal.
Mi volt az értelme Krisztus kereszthalálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított volna azoknak a bűnözőknek a halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az időben. De hitünk szerint Jézus nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is, ezért halála a megváltást jelenti nekünk. A kereszten Isten Fia halt meg, ő áldozta fel az életét. Isten üdvözítő tervét és annak megvalósulását így foglalja össze az evangélium: „Isten azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ.” Krisztus keresztjében ismerhetjük fel az üdvösség egyedüli eszközét. A keresztet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba.