2020. február 3. – Hétfő

Evangélium

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés

Abban az evangéliumi részben, amelyet a mai napon olvasunk, Szent Márk egy ördögűző csodán keresztül nagyon szemléletes módon mutatja be Jézus hatalmát. Aki korábban parancsolt a szélnek és a háborgó tengernek, és azok szavának engedelmeskedve elcsendesedtek, most egy embert megszállva tartó seregnyi ördögnek parancsol, s ők nem tudnak ellenállni isteni hatalmának.
A megszállottság azt jelenti, hogy a gonosz lélek valakit egészen az uralma alá kényszerít, átveszi a személy felett az uralmat. Az ember nem tud ellenállni. Nyilvánvaló, hogy nem szabadon, hanem kényszerből teszi azt, amire az őt uraló gonosz készteti. Tulajdonképpen Isten is uralkodni akar az emberen, de mindig meghagyja az ember döntési szabadságát. A gonosz uralma és Isten uralma között a szabadság elvétele vagy annak meghagyása a lényeges különbség. A gonosz megkötözi, bezárja, rabbá teszi az embert. Ezzel szemben Isten szabadsággal ajándékozza meg. Azt is látnunk kell, hogy egyedül Isten tud minket megszabadítani, megváltani.
Ne engedjük, hogy a gonosz befolyást gyakoroljon vágyainkra, érzelmeinkre és gondolatainkra! Ne engedjük, hogy befolyásolja szándékainkat és cselekedeteinket! Isten kegyelmi segítségével vissza tudjuk utasítani a kísértéseket. Ő adja nekünk a képességet, hogy szabadon dönthessünk mellette.