2018. szeptember 3. – Hétfő

Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. 
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Lk 4,16-30

Elmélkedés:

Miután az elmúlt héten befejeztük a Máté evangéliumából vett részletek olvasását, az évközi idő további részében Szent Lukács írását olvassuk hétköznapokon. Az eseményekbe Jézus nyilvános működésének kezdetétől kapcsolódunk be. A helyszín Galilea, Názáret városa, ahol Jézus nevelkedett. Az Úr most betér a zsinagógába, hogy részt vegyen a szombati istentiszteleten. Felolvas egy részletet, amihez csupán annyit fűz magyarázatként, hogy ezen a napon beteljesedett a prófétai jövendölés, azaz ő az a Felkent, aki szabadulást fog hozni mindenkinek, ő a Messiás. Ezt követően az ószövetségi időkből két példát hoz fel, Illés és Elizeus próféták esetét, amikor Isten általuk nem zsidó, hanem pogány származásúaknak nyilvánította ki jóságát. Annak gondolata, hogy pogányok is részesedhetnek a mindenható Isten jótéteményeiben, haragot vált ki a názáretiekből, akik rögtön Jézus halálát akarják. Jézus fellépése tehát egyáltalán nem nevezhető sikeresnek, inkább kifejezetten kudarc a názáretiek hitetlensége miatt. 
Érdekes szempont, hogy ezt a Jézus útjának kezdetét leíró eseményt Lukács evangélista úgy fogalmazza meg, hogy egyben előrevetíti ennek az útnak a végét. Ahogyan most a názáretiek erőszakkal a városon kívülre viszik és felvezetik egy hegyre Jézust, ugyanígy fog véget érni az Úr élete: katonák vezetik ki Jeruzsálemből a városon kívülre, a Golgota hegyére, a keresztre feszítés helyére. Jézus mostani „rejtélyes” szabadulása szintén utalás a halálból való titokzatos szabadulására, feltámadására.