2022. február 24. – Csütörtök, Szent Mátyás apostol

Evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”
Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szent Lukács az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen leírja, hogy miként történt az áruló Júdás helyébe Mátyás megválasztása, akit a mai napon ünneplünk. A fiatal jeruzsálemi keresztény közösség tagjai érezték, hogy mindannyiuk feladata és kötelessége kijavítani azt, amit egy méltatlan ember hibázott. Mátyás tehát nem tartozott a Jézus által kiválasztott Tizenkettő közé, de biztosan ő is az Úr tanítványi körének tagja volt. Ezt egyértelműen jelzi Péter apostolnak a választás előtt tartott beszéde, amelyben ezt mondja: „azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt” kell kiválasztani valakit (ApCsel 1,21). A beszéd további részében így jelöli meg az újonnan megválasztandó és természetesen a többi apostol feladatát: „velünk együtt Krisztus feltámadásának tanúja legyen” (ApCsel 1,22). Minden apostolnak és az ő utódaiknak az a küldetése, hogy az egész világra elmenvén hirdessék Krisztus feltámadását és örömhírét.
Az Egyházban minden korban voltak és sajnos napjainkban is vannak olyan személyek, akik méltatlanok a krisztusi név viselésére. Hibáik, gyengeségeik, bűneik kijavítása mindannyiunk feladata. Ha nem tagadjuk meg hitünket, ha nem válunk Jézus árulóivá, olyan tanúságtételre leszünk képesek, amely képes egyensúlyozni a bűn miatti botrányokat. S ez a tanúságtétel Krisztus mellett erősebb lehet minden rossz tapasztalatnál.