Élete során, sokszor akartak állítani csapdát Jézusnak. A mai Evangéliumban is olvassuk, kiagyalnak egy olyan kérdést, amire számításaik szerint csak rosszul lehet válaszolni. - - „Abban az időben: A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes - pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk: „Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!” Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?” Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. ( Mt 22,15 – 21 ) - Ha Jézus igennel válaszol, akkor elveszíti a tömeg becsülését, mert az emberek tiltakoztak ez ellen a kötelezettség ellen. Ha nemmel felel, akkor szembe kerül a római birodalom hatóságaival, és vége van. Mit mond erre a kérdésre Jézus? – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!” - Jézus az idézett mondattal egy alaptörvényt állít fel, kimondva, hogy mindkét világnak meg kell adnunk azt, amivel tartozunk.Az alaptörvény szép, azonban felmerülhet bennünk a kérdés: Miként lehet életünkben megtalálni a helyes mértéket, utat? Mikor adok keveset, vagy éppen túl sokat? Mennyi a helyes mérték? Az értelem, a józanság bölcs belátása szükséges, és nem szabad, hogy ellentét legyen a császárnak és az Istennek járók között. A mostani vasárnap evangéliuma tehát figyelmeztet arra, hogy az értéket a világban is meg kell látnunk, ugyanakkor józan mérlegelés is kell ahhoz, hogy a helyes mértékhez tartsuk magunkat. – Mégis, mivel tartozunk Istennek? Furcsa kérdés, de nem is annyira furcsa, ha elgondolkodunk azon, - mivel tartozunk szüleinknek? - Mivel tartozunk a hitvestársnak, aki életre szólóan nekünk ajándékozta életét? - Mivel tartozunk barátunknak. aki életünk minden válságos helyzetében mellettünk áll? - Mivel tartozunk az orvosnak aki megmentette életünket? Nem folytatom tovább a felsorolást, mert nyilvánvaló: adósai vagyunk számos embernek, de első soron az Istennek. Azok is adósai, akik nem akarnak tudni erről és értelmetlen gőggel tusakodnak ellene. - Jézus beszédéből kiderül, hogy két teljesen különböző tartozást kell megadnunk, és kell rendeznünk. Amivel tartozunk az Államnak, azt neki kell megadni, - amivel tartozunk az Istennek, azt meg neki kell megadni, és mindkettőt teljesen. Az adó az Államé. - Isten viszont a szeretetünket, hálánkat kéri. Legyen a fizetségünk a sok - sok jóért a szeretetünk, a köszönetünk és a hálánk Feléje.