Amikor imádkozunk, Isten kétféleképpen válaszolhat:
1) Használhat valakit, akit ismerünk. Kiket ismersz? Ki tud olyasmit, amit te nem? Jézus azt mondta: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Kik adnak megtetézett mértékkel? Emberek. Amikor Isten meg akar áldani, gyakran más emberek által teszi. Tehát kire kellene hallgatnod, ki mellé kellene odatársulnod? „Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz” (Példabeszédek 13:20). Figyeld csak meg a „jár” szót! A bölcsesség akkor jön, ha mozgásban vagyunk, ha előre haladunk, nem akkor, ha ülünk a babérjainkon! Taníthatónak kell lenned, képesnek kell lenned különbséget tenni dolgok között, kommunikatívnak és készségesnek kell lenned.
2) Használhat valamit, amivel már rendelkezel. A 2Királyok 4-ben egy prófétatanítvány özvegye nagy bajban volt. A férje meghalt, az adósságai egyre csak halmozódtak, a hitelező pedig már a fiait akarta elvinni rabszolgának. Amikor az asszony Elizeus prófétához fordult, ő azt kérdezte tőle: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?” Az asszony azt mondta neki, hogy csak egy kis korsónyi olaj. A próféta erre azt mondta: „Szedj össze annyi üres edényt, amennyit csak tudsz, és kezdd el megtölteni őket! Ha így teszel, lesz elég olajad ahhoz, hogy kifizesd az adósságodat, és aztán megélj a fiaiddal együtt.” (ld. 2Királyok 4:3–7). Amid van, az Isten számára mindig elég ahhoz, hogy megteremtse, amire szükséged van! Ő „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Hol van ehhez az erő? Bennünk! Erőforrásaink az Istentől kapott ajándékok, a tehetségünk, a kitartásunk, az ismeretségi körünk és az Istennel való kapcsolatunk. Ma tehát ez Isten igéje hozzád: „Mid van?”