A Bibliában a sáfárság szó azt jelenti, hogy az Úr javainak az intézése, kezelése, vagyis a sáfárnak felügyelni és vigyázni kell mindarra, ami az Úré.Ez a felügyelet és törődés viszont nemcsak az anyagi területen lévő dolgokat érinti.A sáfárság az ember életének az egészére kiterjed, minden területét érinti.Felöleli az időnket, az erőnket és minden képességünket, még a befolyásunkat is.Magába foglalja minden Istentől kapott testi, lelki és szellemi képességeinket. Mát. 25,14-30.2. Miről nem szabad elfeledkeznünk, milyen két nagyon fontos dolgot kell megértenünk ahhoz, hogy jó sáfároknak bizonyuljunk?Az igazi tulajdonos az Úr, ezért mi csak kezelői (sáfárai) vagyunk az Úr javainak, mindannak, amit kegyelméből nekünk adott.Mivel “az Úré a Föld és annak teljessége, a Föld kereksége s annak lakosai”, ezért mi magunk is az Úr tulajdonosai vagyunk. Zsolt. 24,1. I. Kor. 6,19-20.3. Bár még mi magunk is Isten tulajdonai vagyunk, ennek ellenére mit vár el tőlünk Isten, milyen módon legyünk a sáfárai?“Isten a legragyogóbb képességeinket és a legnagyszerűbb szolgálatunkat is csak akkor fogadja el, ha énünket élő, égő áldozatként az oltárára helyezzük.” (Kr. Péld. 242.)Vagyis azt várja, hogy önként ajánljuk fel magunkat Neki. Róm. 12,1-2. TELJES ODASZÁNÁS NÉLKÜL SENKI NEM TUD HŰ SÁFÁRA LENNI AZ ÚRNAK! Isten a tálentumainkkal próbára teszi az önzetlenségünket. El kell döntened az életben, miért vagy kiért élsz. Élhetsz önközpontú, szűkmarkú életet, vagy élhetsz valami nálad nagyobbért, Isten országáért. Azok az emberek, akik hisznek és hűségesek, nem önmagukért élnek. Felismerik, hogy az ajándékaikat nem saját hasznukra kapták Istentől, hanem hogy a világot egy jobb hellyé tegyék.Mikor Isten megalkotott téged, adott neked mindenféle ajándékot, talentumot és képességet. Mi úgy hívjuk, ez a te ALKATod: A szíved, a Lelki (vagy szellemi) ajándékaid, a Karaktered (vagy jellemed), az Adottságaid (vagy képességeid) és a Tapasztalataid. Ez az öt dolog határoz meg téged. És Isten olyannak teremtett, amilyen vagy. Az egész világon nincs még egy olyan ember, mint te, és Isten azt várja tőled, hogy az legyél, akinek Ő teremtett az ő dicsőségére. Isten azért formált téged ilyenre, hogy Őt szolgáld, ezt pedig csak egyetlen módon teheted: úgy, ha másokat szolgálsz. Azok az emberek, akik hisznek és hűségesek, felismerik, hogy ajándékaikat nem saját hasznukra kapták. Lehet, hogy a művészetekhez van tehetséged, és azt mondod, hogy csak azért csinálod, mert szereted. Ez jó, de ez nem elég jó motiváció. Isten nem azért ad művészi képességeket, hogy te azt nagyon szeresd csinálni. Azért adja neked, hogy valamilyen módon arra használd a művészetedet, hogy más embereknek segíts.Van, akinek olyan képességei vannak, hogy meg tud javítani dolgokat, van, aki matematikából jó, van, aki jó üzleteket tud kötni, van, aki tehetséges a zenében, mások a szervezésben, van, akinek jó érzéke van a díszítéshez, mások meg ügyes kertészek…Isten mindannyiunkat különbözővé teremtett, így a világon mindent el tudunk végezni. Ha mindannyian ugyanazt a dolgot szeretnénk csinálni, akkor nagyon sok feladat elvégezetlenül maradna. 
Ajándékaidnak te vagy a sáfára, te gazdálkodsz azokkal, és Isten figyeli, hogy hatékonyan használod-e a Földön azt, amit neked adott. Ha a Földön hatékonyan használod, a Mennyben még nagyobb felelősséget fog rád bízni. 
Elgondolkoztál már azon, hogy Isten miért nem vitt minket rögtön a Mennybe a teremtésünk után? Miért helyez minket ide, erre a tönkretett bolygóra 80 vagy 90 évre? Azért, mert az élet nem más, mint próba, felelősség és ideiglenes megbízatás. Isten figyeli, hogy vajon hűségesen, mások áldására használod-e a Földön, amit kaptál Tőle. A Biblia azt mondja az 1Péter 4:10-ben: „Isten közületek mindenkinek adott ajándékot az Ő sokféle szellemi ajándékaiból. Használjátok ezeket jól, egymást szolgálva”. Isten adta neked az ajándékaidat, és Ő figyeli, hogy hűséges vagy-e azokban. Ámen!