Ma is sokan vannak, akik siránkoznak a jelen állapotok miatt. Isten igéje azt kérdezi ma tőlünk: vannak-e, akik tudnak, tudunk sírni a mi népünk nagy nyomorúsága miatt, testi és lelki elesettsége láttán? Fáj-e nekünk igazán, hogy legyen másoknak kenyerük és legyen üdvösségük? Tudunk-e mi Jézus szemével körülnézni, Jézus szívével érezni és együtt érezni? Látjuk-e mindannak a következményeit is, ami itt körülöttünk zajlik, és készek vagyunk-e tenni azt, amire Isten indítja a benne hívőket.Mert mi fittyet hányunk az Isten törvényére, amit Ő azért adott nekünk, hogy a mi életünk igazán élet legyen. Az élet védelmében, a mi érdekünkben adta azt. Azért adta Isten az Ő törvényét - egyebek közt a Tízparancsolatot is, meg ahogy Jézus azt értelmezte a Hegyi beszédben -, hogy legyenek egész életen át tartó boldog házasságok, amikben olyan gyerekek nőhetnek fel, akik testben és lélekben egészségesek. És ehelyett - mit sem törődve Isten tanácsával, útmutatásával - a férfiak önző, felelőtlen gerjedelmükben, a nők önző, felelőtlen gyengeségükben oda süllyedtek, hogy sokan úgy élnek már, mint a kutyák az utcán.  Csak az a helyzet, hogy a körülöttünk zajló élet nem fennkölt, hanem még ennél is durvább. Nem győzzük itt a gyülekezetben is gyógyítgatni azokat a gyerekeket, fiatalokat, akik életre szóló sebeket kapnak egy válás miatt, meg az azt követő együttélés, külön élés, megint együttélés hol ezzel, hol azzal - miatt, meg a teljes érzelmi és szexuális összevisszaság miatt, és felnőve úgy állnak össze majd egy másikkal, hogy soha életükben nem láttak harmonikus, szeretetteljes családot. Fogalmuk sincs, hogy milyen egy férfias férfi és egy nőies nő, hogy mi egy házasságban a férfi feladata, Istentől kapott kiváltsága, és mi az asszonyé. És a selejt törvényszerűen újratermelődik - ahogy durván szokták fogalmazni. Kinek fáj ez a helyzet, meg ennek a következményei?Tudunk-e sírni amiatt, hogy nem tiszteljük Istent, és ezért nem becsüljük egymást, - vagy egyszerűen csak hozzászokunk ehhez?

Vagy ha még közelebb jövünk magunkhoz: tudsz sírni amiatt, ha az elmúlt héten is csukva maradt a Bibliád? Derék vallásos ember, s nem érdekelt az, hogy Isten mit akar mondani neked. Vajon ki tud sírni amiatt, hogy ha a gyermekei és unokái egyáltalán nincsenek Isten-közelben, hanem valahol másutt? Mert őt sohasem látták otthon imádkozni, soha nem vették elő a Szentírást, amikor a családi tanácsnak el kellett döntenie valamit, vajon mi Isten útmutatása ebben a helyzetben. Soha nem hallottak téged bocsánatot kérni, és amikor hallják, hogy ti templomba jártok, akkor várnák, hogy valami változás ezt követi. De már kinn a járdán veszekedés következik, otthon meg semmi változást nem tapasztalnak. Akkor minek jönnének? Azt gondolják, hogy ez a keresztyénség.

Tudunk sírni amiatt, hogy egy gyülekezetben is eszement, képtelen rágalmak és pletykák terjednek, amiket talán még te is elhiszel és továbbmondsz. De az igét, ami itt elhangzott, azt nem szoktad továbbmondani. Nem sírnivaló ez?

Ezér Sírt Jézus Virágvasárnapkor,,Immet

                    

Talán ma is sokan úgy jöttek ide, hogy eszükbe sem jutott, hogy könyörögjünk azért, hogy maga az élő Isten vegyen itt munkába mindnyájunkat. Ő szólítson meg, Ő adjon programot meg erőt. Csak beültünk ide, mint a moziba. Pedig lehetne ám úgy is idejönni, hogy ahol ülsz, azt a sort azok töltik meg, akik tőled hallottak Jézusról, akik elcsodálkoztak a te megszentelt krisztusi életeden, ami Jézushoz vonzotta őket, és az ő életük is meggyógyult a Megváltó közelében. Így is lehetne élni, ez lenne a keresztyén élet.

Isten kegyelméből vannak ilyenek. Vannak sokan, akiknek a Biblia Szentírás, életük iránytűje, mindennapi kenyerük, ezért bírnak erejüket meghaladó terheket is. Ezért tudnak továbbadni másoknak sok mindent, amit ők is úgy kapnak. Ezért lesz hiteles, vonzó a keresztyén életük. Ezért lesznek Jézus metaforájával élve: sóvá és kovásszá ebben a világban.

Néha bizony ezek a hívők sírva viszik a vetőmagot, ahogy a 126. zsoltárban olvassuk. De akkor is vetnek, mert bizonyosak abban, hogy a Jézusról való bizonyságtétel és a csendes, hiteles, megszentelt élet olyan vetőmag, ami feltétlenül gyümölcsöt fog teremni.

Virágvasárnap Jézus amiatt sírt, hogy akkor is sok effélét lehetett látni, és Ő látta mindennek a következményeit is, amivel mi nem számolunk. Ettől tisztította meg a templomot, meg a templomba járókat, és állította helyre azt, hogy újra eredeti rendeltetésének megfelelően tudjon szolgálni.

Ezen a vasárnapon pedig minket szólít meg. Minket, akik olyan légkörben élünk, amiből fakadt ez a mondat is, amit most idézek. A napokban magyarázta nekem valaki: Ugyebár, ha fokozatosan szegényedünk is - mondta -, sonka nélkül nincs húsvét. Ugye lelkész úr, még a nevében is benne van, hogy húst kell akkor venni. - És ige nélkül van húsvét? Úrvacsora nélkül van húsvét. Kibékülés nélkül van húsvét. Az életünk érdemi megváltozása nélkül lehet húsvét. Ezért sírt Jézus virágvasárnap. És ezen a téren akar Ő változást hozni a mi életünkben is.

VÉGE

Amikor öt nappal virágvasárnap után összevert, csupa seb, vérző hátán a Golgotára vitte a kereszt egyik gerendáját, az asszonyok a jeruzsálemi utca két oldalán sírva követték őt. Jézus mondott nekik valami szívbe markoló mondatot: "Az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak és siratták Őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok..." (Lk 23,28).

Pasaréti gyülekezet tagjai! Magatokat és a gyerekeiteket sirassátok, - de ne akármilyen sírással.

Pál apostol a korinthusiaknak részletesen leírja, hogy kétféleképpen lehet megszomorodni: Van a világ szerinti szomorúság, ami legfeljebb a kétségbeeséshez vezet, és van az Isten szerinti szomorúság, amely üdvösségre való megbánhatatlan megtérésre vezet. Erre akar minket a mi Urunk elvezetni. Amikor Ő sírt, akkor arra adott példát, hogy amiatt sírjanak a benne hívők is, ami az Ő szívét akkor összeszorította.

Nekünk még tart a kegyelmi idő. Jézus virágvasárnap arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy egy korszak lezárult, egy sor lehetőségnek vége. Mi még hallhatjuk az Ő szavát, a mi szívünket még a Szentlélek elsegítheti ilyen megtérésre indító sírásra, és bekövetkezhet az a változás az életünkben, amit csak Ő tud elvégezni.

Első lépésként szeretettel javasolom, hogy az előttünk levő hetet fordítsuk arra, hogy legyen az igazi böjt. Szánjunk minden nap félórát arra, hogy odaállunk Isten elé. Ne kapcsoljuk be a tévét, de állítsuk vételre a szívünket a mennyei adás előtt. Olvassuk el Jézus szenvedésének a történetét figyelmesen, apróra, imádkozva, gondolkozva. Ez az evangéliumok utolsó három fejezete. Ha minden nap fél fejezetet elolvasunk, akkor a feltámadás ünnepére éppen megérkezünk a feltámadás történetéhez.

Miközben olvassuk, és engedjük, hogy Isten megszólítson, kérjük Őt: Uram, mutasd meg, mi az, ami neked utálatos most az életemben, és tisztíts meg teljesen, hadd legyen fényedből fénysugár az életem - ahogy egyik énekünk mondja.

Legyünk készek változni, és változtatni azokon a körülményeken, ha ez módunkban áll, amikben beleragadtunk, amikben csak siránkozunk. Ne felejtsük el: boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Mert akik emiatt és ilyen szívvel sírnak, azok átélik a bűnbocsánatot, a feloldozást. Azoknak Isten ad programot. Ő mutatja meg a soron következő tennivalókat, azok körül tisztulni kezd a levegő, azok elkezdenek világítani. Jézus nemcsak azt mondta: Én vagyok a világ világossága, hanem a benne hívőknek ezt is: ti vagytok a világ világossága. És majd meglátjuk, hogy milyen feladatokat ad a mi Urunk.

Jézus mindent megtett azért, hogy minél kevesebb okunk legyen sírni. A mi részünk az, hogy elkezdjük az első lépéssel, aztán folytassuk a többivel, mert Ő nem a sírásig akar elsegíteni minket, hanem a megvigasztalódásig, mert Ő bocsánatot, jövőt készít a benne hívőknek.