És ha naponta hétszer vétkezik ellened [a testvéred], és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam - akkor is bocsáss meg neki! (Lk 17,4) A mai nap bibliai olvasmányai: 1Sám 17,38-51 -- 4Móz 9,15-23

Lelki útravaló a mai napra  Szeptember  2.Jézus mondta: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. [...] Akkor lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákóbot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnan. Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten országában. És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek." (Lk 13,24-25.28-30)Jézusunk biztat: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun [...]." Gyerekkorában sok fiú játszott katonásdit. Meneteltek és harcoltak, sokszor különös gyakorlatokat is végre kellett hajtaniuk. Például átbújtak az árok hídja alatt. Ehhez viszont le kel lett venni a csákót, a hátizsákot, mindent, ami akadályozta az átjutást. A szoros kapu is hasonló levetkőzést vár el tőlünk. Az apostoli levelekben is olvasunk hasonlót: "...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt [...]." (Zsid 12,1)Jézus magához hívja, követésére hívja hallgatóit. Meghívása kegyelem. Azzal mondunk igent meghívására, ha bemegyünk a szoros kapun. A kapu szoros, legszorosabb persze azoknak, akik sok mindent szeretnének rajta átvinni. De nem vihetjük át azt, amit elrontottunk és elmulasztottunk. Ezeket Jézus megbocsátja és eltörli. Ezeken túl a kapun kívül kell hagynunk érdemeink bőröndjét, jótetteink hátizsákját, s amikor alázatosan meghajtjuk fejünket, leesik a földre a bádogglóriánk. Ilyen terhekkel nem is tudnánk lépést tartani Jézussal!Jézus felszólítása nemcsak hívogatás, de sürgetés is: "Igyekezzetek!" Addig kell tehát bejutnunk, amíg tart a kegyelmi idő. A bemenetel nem tűr halasztást. Aki halogatja, lekéshet, s ezz el kirekeszti önmagát. Aki úgy tartja, földi élete során mindig az első volt, ezzel az utolsó lesz. Ott élt Jézus közelében, még hallgatta is, de nem hallgatott rá. Értette tanítását, de a szívét elzárta előle. "Előtte evett és ivott", vagyis úrvacsorázott is, de csak megszokásból, bűnbánat nélkül. Semmivel sem volt bűnösebb azoknál, akik átmentek a szoros kapun. Mégis kívül reked, mert a megváltást utasította el.