Minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené. (1Kor 3,22-23)

Lelki útravaló 

Június 
A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." (Lk 15,1-2)

A farizeusok kiemelkedően kegyes, zárt csoportot alkotó férfiak voltak, akik fontosnak tartották Isten törvényének ismeretét és betöltését. Igaz, könnyen meg is találták a kibúvót a törvény rendelkezései között. Talán ebből ered az, hogy ma a farizeus szó képmutatót jelent. A kiművelt írástudók pedig rendszeresen tanulmányozták és magyarázták a törvényt. Mint rabbik, mindenféle szinten oktatók voltak, bíróként is működtek a törvényszékeken. Mindkét csoport tagjai kezdettől fogva nemcsak elzárkóztak Jézustól, de ádáz ellenfelei is voltak.
Elzárkózásuk egyik oka éppen az volt, hogy Jézus magához vonzotta a kirekesztetteket. Ők pedig rájuk mutattak, mondván: "Jézus, ha te hozzájuk tartozol, nem tartozhatsz hozzánk!"
A farizeusok és az írástud ók, a korszak kegyesei kirekesztők voltak. Másokon ítélkeztek, kortársaik egy részét kiselejtezték. "Hadd hulljon a férgese!" - mondták, vagy legalábbis gondolták. Megmerevítették a jó és a rossz emberek közötti határt, s egyszer és mindenkorra lezárták. S tették ezt Isten nevében. Az viszont nem jutott az eszükbe, hogy erre senkitől, főleg az Istentől nem kaptak felhatalmazást. Milyen más Jézus! A "kegyetlen kegyesekkel" szemben nála még mindenki számára van lehetőség. Talán éppen ezt érezték meg a kirekesztettek: A Mesternél szó sincs selejtezésről! Ellenkezőleg: "jöjjetek énhozzám mindnyájan!" - hallották Jézustól.
A farizeusok és az írástudók állandóan mérlegeltek, folyton összehasonlították magukat másokkal. S mert a mérleg nyelve feléjük billen, meg vannak elégedve - önmagukkal. Ők az önelégült emberek. Eszükbe sem jut, hogy mindezért az Istent dicsérjék. Az sem, hogy segítsenek azokon, akik lemaradtak hozzájuk képest. Jézus pedig azért jött, hogy megkeresse és befogadja a bűnöst, a gyengét és az elveszettet.
Mindezen felül a kegyesek még elégedetlenkednek is Jézussal. Elvárnák tőle, hogy a bűnösöknek feltételeket szabjon: változzatok meg, akkor befogadlak titeket. Ilyen a megtérés az ő fogalmaik szerint. Jézus viszont azzal nyeri meg minden kor bűnöseit, hogy úgy fogadja el őket, amilyenek. Nem szab feltételeket, annak örül, ha a bozótban megtalálja a századik juhot, s a felsepert ház porában az elgurult drachmát. Ragadjon ránk az ő öröme!