Õt dicsérje éneked, mert õ a te Istened. (5Móz 10,21a)

Sõt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben. (Róm 5,11)

Olvasmányok: Lk 9,43b-48 és Róm 8,18-25

Március 6.

"Sõt ezenkívül még dicsekszünk is Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most részesültünk a megbékélésben." (Róm 5,11)

Az erõ látványos és magával ragadó. A hatalom teret követel magának. A dicsõség lenyûgözõ, fényes. Egyik sem hagyja magát észrevétlenül. Aki erõs, hatalmas, gyõztes, annak van mivel dicsekednie. Dicsekvése mások fölé emeli, s talán már nem is látja az odalenn valókat.
A minap a fõvárosi csúcsforgalomban autóztam. A kocsisor alig mozdult, idõrõl idõre megállni kényszerült a forgalmi dugó miatt. Az utca hatalmas háztömbjei kétoldalt erõt és monumentalitást árasztottak. Bizonyára dicsõséget hoztak egykori építõjüknek valamikor. Ám a rendszeres forgalom s az idõk szele fakó, szürke porral vonta be és egyformává tette õket. Ahogy ott unottan ültem, és vártam a sor mozdulását, egyszer csak szemembe ötlött a magasból a ragyogóan tiszta kék ég a méltóságos mozdulatlanságban tornyosuló fényes fehér felhõkkel. "Tied az ország, a hatalom és a dicsõség!" - emelte ki gondolataimat a látvány a szürke, egyhangú tehetetlenségbõl.
Kinek van oka Istennel dicsekedni? Ahogy Keresztelõ János vagy Péter is mondta, talán fordítva illenék: inkább õ dicsekedhetne azzal, hogy nem ereje, hatalma és dicsõsége fölényével taglóz le minket, hanem beragyogja békessége fényével megszürkült hétköznapjainkat. Aki próbált már elmérgesedett helyzetben békességet teremteni, tudja, hogy nagyobb gyõzelem az, mint amikor indulattal esnek egymásnak emberek, s gyõz az erõsebb. Isten Jézus Krisztus által nekünk ajándékozta ezt a békességet. A vele való békességünk adhat erõt és állhatatosságot abban, hogy a megbékélést munkáljuk az emberek között is. Adja nekünk ma is ezt a "megbékélt dicsekvést".

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.