Az Úr rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. (Zsolt 19,9a)

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel. (Kol 3,16)

Olvasmányok: 1Kor 1,26-31 és 1Móz 23,1-20

Február 7.

"A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek." Kol 3,16

Legyünk és lehetünk is õszinték: gen, ezt szeretnénk, ha megtörténne és folyamatosan történne: teljesen Krisztus beszédének hatása alatt lenni. Elfelejtette a világ, s talán néha-néha már mi, keresztyének is, hogy Krisztus beszéde erõ, amely életeket formál, változtat meg! Krisztus evangéliuma, Jézus Krisztus személye, az õ irántunk való szeretete és barátsága alapozza meg minden keresztyén megnyilvánulásunkat.
Pál apostol nem a levegõbe beszél, amikor tanítást emleget: hinnünk szabad és kell, hogy a hirdetett ige nem tér vissza üresen. Az az ige, amely nem napi bölcselkedésekben merül ki, hanem Krisztus bizonyságtétele: a Krisztusról szóló beszéd és a Krisztustól kapott ige. Ez ébreszt majd hálaadást bennünk, hívõkben. Krisztus evangéliuma döbbent rá arra, mennyire nagy szeretettel van irántunk az Atya.
Pál apostol szavaiban egyszerre van tehát "parancs" és áldás. Természetesen elvárható a hívõ keresztyéntõl, hogy Pál apostol szavai szerint szolgáljon, éljen, és egyúttal várhatja is, hogy az áldás megadatik. Az Úr Lelke rádöbbent arra, hogy Jézus nélkül mennyire kilátástalan a pálya, amelyet megfutok; hogy õnélküle mennyire üres beszéd minden vallásos cselekmény. S meggyõz, hogy Jézus mellet dönteni: élet! Ezért egy új korszak prédikátorai vagyunk: a Krisztusban való öröm, az általa nyert örök életben való hálaadás bizonyságtevõi!
Ezt mondja Pál: legyetek ezek! Minden okotok megvan rá!
Egy hatalmas okotok van rá: amit az Úr cselekedett értetek! Ha magunkban, keresztyénségünk felhalmozott tetteiben keresnénk a kapaszkodót, az erõt, a lendületet, csalatkoznánk, szégyenkeznünk kellene. Nekünk azonban feltámadott Krisztusunk van, aki már akkor odaadta magát értünk, amikor még bûneinkben voltunk. Hát hogyne örülnénk, hogyne magasztalnánk õt, és hogyne fogadnánk be az õ beszédét: örök élet van abban! És hogyne hívnánk segítségül õt teljes bizalommal, hogyne tennénk róla bizonyságot teljes ráhagyatkozással, hozzá vágyódással, vagy ahogyan Pál mondja: bölcsességgel.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.