Tudom, Istenem, hogy te megvizsgálod a szíveket, és az õszinteségben leled gyönyörûségedet. (1Krón 29,17)

Boldogok a tiszta szívûek, mert õk meglátják Istent. (Mt 5,8)

Olvasmányok: Jn 2,13-22 és 1Móz 22,1-19

Február 6.

"Boldogok a tiszta szívûek, mert õk meglátják az Istent." Mt 5,8

Zuhog az áldott víz, beborít tetõtõl talpig, minden cseppjére szomjazom. Már percek óta állok így, lehunyt szemmel, és még hosszú-hosszú ideig éreznem kell, hogy tisztulok. Poros, piszkos, fáradt, megtört, sebektõl elcsúfított, üres, fásult vagyok. Beszennyeztek. Homokszemcsék a nyelvemen, bõröm alatt halvány erezõdések. Láthatatlan zúzódások, lábak nyoma: a lelkemen. Szavak kavicsai ütötte apró mélyedések, fájnak is nagyon. Egy átlagos nap estéje: tisztulnunk kell, mert így nem várhat pihentetõ álom. Új naphoz tiszta test, tiszta ruha, tiszta tekintet kell.
Mikor nagy sokára a tükör elé lépek, a pára ködén át, a tükörvilágon túli alak szíve táján valami halvány, de mégis kivehetõ folt éktelenkedik. Mi ez...?! Hmm - ezt nem tudtam lemosni. Piszkos maradt. Oda az elégedettségem, az iménti, születõben lévõ boldogságom. Hiszen tiszta akarok lenni. De közben mindig beszennyezõdöm, lám, már megint, ma is... Mert ha kell, persze, én bizony visszaszólok, védekezem és harcolok, ütök. Ehhez jogom van! Bár... Ha én gyõzök, az sem tesz boldoggá, nincs örömöm más romjai felett. Védem a szívemet, József Attila-i tiszta szívvel, daccal és erõvel, míg végül össze nem török, darabokra.
Segíts, Uram! Vedd kezedbe, nem, nem csak ezt, ami itt dobog... Így, ahogy vagyok, az egészet: látszat-tisztán, de belül még szennyesen. Azt a foltot, ott, látod? Kérlek, töröld le! Úgy szégyellem, de nem bírom már tovább, nem rejtegetem elõled. Megtépázott, csalódott, rossz, beteg, önzõ, vásott én-szív. Az enyém - nem adhatok mást neked. Nézd, most itt egy nagyot nyitok rajta, hogy átjárd, bevilágítsd, megmosd, fertõtlenítsd, kifényesítsd, évtizedek sötét titkait, ártó hordalékait tisztítsd ki belõle. Jaj, ez fáj! De tudod, nem úgy, mint amikor mûtöttek. Te másként gyógyítasz, Uram!
Valami történik - nem merek odanézni, csak a nevedet suttogom némán. Mivel érintetted meg a szívemet, talán kicserélted teljesen?
Egy érzés tudássá kezd fényleni bent. Most mintha téged is látnálak. Zuhog a víz, szemem lehunyva, és boldogságcseppekkel beborítottan, látlak...

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.