Nézd, Uram, milyen nyomorult vagyok, belsõm háborog, vergõdik bennem a szívem, mert nagyon engedetlen voltam. (JSir 1,20a)

A vámszedõ pedig távol állva még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek. (Lk 18,13)

Olvasmányok: 1Pt 1,13-21 és Ézs 1,10-20

November 25.
Jézus mondta: "Ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz elõtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezõn: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony õröl a kézimalommal: az egyik felvétetik, a másik otthagyatik. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok!" (Mt 24,37-42)

Jézus visszajövetele bizonyos, az idõpontja azonban bizonytalan. Pontosabban: "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki nem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül." (24,36) Tehát nem tudhatjuk, mikor jön vissza Urunk, éppen ezért kell õt mindig várnunk.
Jézusnak elsõ érkezése csendesen történt. Mária testén keresztül kicsiny csecsemõként született meg, érkezésérõl mindössze néhányan tudtak. Rangrejtve élt harminchárom éven keresztül, csak a benne hívõk ismerték fel a vándortanítóban a Messiást s az Isten Fiát. Másodszor hatalommal érkezik, mindenki látni fogja. Térdre fog hullni elõtte az addig õt tagadó világ. Ítélni fog élõk és holtak felett, kétfelé osztja az embereket. Azokat, akik a benne vetett hitük erejébõl tették a dolgukat, szolgáltak a tõle kapott hittel, szeretettel és reménységgel, magához hívja, a gonoszokat pedig eltaszítja.
Várakozásunk egyáltalán nem jelenthet tétlenséget. Tenni kell a dolgunkat a mezõn is, a malomban is, sem a munka, sem az élet nem állhat meg. Úgy kell készülnünk jövetelére, ahogyan az édesanyák szokták várni a városból hazatérõ gyermeküket. Sütnek-fõznek, takarítanak, hogy minden készen legyen, mire megérkezik a várva-várt. S közben figyelnek a csengõ vagy az ajtónyitás hangjára. Egyszerre készülõdnek, és ugyanakkor várakoznak.
Olyan korban kell várakoznunk, amikor jövetelének ígérete biztos, de annak jelei nem egyértelmûek. S a körülöttünk gyanútlanul nyüzsgõ élet zûrzavara nem is engedi szóhoz jutni a Jézus jövetelére aggódó szívvel figyelmeztetõket. A világ egyelõre nem vesz tudomást, nem is akar tudomást venni Urunk érkezésérõl. Az övéi viszont "ne igazodjanak e világhoz" (Róm 12,2), akkor sem, ha az vonzó, és nem tûnik veszélyesnek!

Uram!

Várlak, Uram, várlak reménykedõ szívvel,
Miként a vigyázó virradást vár éjjel.
Rám is kora reggel szép napodat hozd fel,
Hogy szolgálhassalak buzgóbb szeretettel! (EÉ 413,3)Addig is, Uram, amíg megérkezel. Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.