Jó földre visz be most téged Istened, az Úr: folyóvizek és mélybõl fakadó források földjére. (5Móz 8,7)

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, és az Isten és a Bárány trónjából ered. A város fõútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. (Jel 22,1-2)

Olvasmányok: ApCsel 15,22-31 és 1Móz 12,10-20

Január 22.

Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály, s az Isten és a Bárány trónusából ered. A város fõútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak. Jel 22,1-2

Sokat énekelt, kedves énekem: "Ahol az élet vize árad, tiszta, mint a kristály..." Majd így folytatódik: "Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, és a száznegyvennégyezer elpecsételt vár, és a fehér ruhások seregében éneklek egy dalt: Glori hallelujah!" Nem idézhetem ide az egész éneket, de akik ismerik bizonyára a dallammal együtt dobban rá a szívük. Igen. Ha sokszor feledjük is az élet küzdelmei között, mégis oda megyünk. Készülünk a nagy találkozásra, ahol Isten letöröl majd szemünkrõl minden könnyet.
Talán nem érdemes a szavakat boncolni, hogy mi minek a jelképe lehet. Egy szép verset sem úgy értünk meg. Ezek az igeversek pedig Isten drága vigasztalásai az utána sóvárgó emberi szív megnyugtatására. Arról szólnak, hogy nem lesz mindig így, ahogy most látjuk, érezzük a sorsunkat, a világot, az életet és a halált. Lesz egy új világ, ahol jól lesz minden. Telve tisztasággal, derûvel, élettel, ami soha el nem múlik. Megható, hogy neked, nekem sõt minden bûnösnek készítette ezt Jézus. Õ mondta tanítványainak: "elmegyek helyet készíteni számotokra" (Jn 14, 2/b).
Életünk a bûn rombolása miatt töredezett, küzdelmes, sokszor fájdalmas és értelmetlen. Rányomja bélyegét gyengeség, kísértés, vereség, halál. Jó, hogy ez az élet véget ér, mulandó. Rossz lenne örökké élni, ha az élet csupán földi küszködésünk végtelen meghosszabbítása lenne. Az Új Teremtésben azonban gyógyulás lesz. Nem is csak egyesek, hanem egész népek számára. Ennek az újnak elsõ zsengéje a feltámadott Krisztus! Az Isten Báránya!
Áldott legyen az õ neve mindörökké! Marana tha! - Urunk, jöjj mihamarabb!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.