Megbüntetlek titeket saját tetteitek gyümölcse szerint - így szól az Úr. (Jer 21,14)

Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek. (Mt 6,12)

Olvasmányok: Lk 2,41-52 és 1Jn 5,11-13

Lekció:Mt 2,(16-18)19-23 Ézs 61,1-11

Igehirdetési ige:1Pt 4,12-19

Január 4.

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezõknek. Mt 6, 12

Forgalmas és emberekkel zsúfolt helyeken a beszélgetéseknek szinte elmaradhatatlan bökszava a "bocsánat", "bocs" és "elnézést kérek" kifejezések. Sokszor már eleve úgy kezdjük a másik embertársunkkal való pillanatnyi találkozást és ismerkedést, hogy "bocsánat, meg szeretném kérdezni", vagy "elnézést leülhetek?". Ebben az igében természetesen nem errõl a szintrõl van szó, hanem az elkötelezett és eredményes tanítványi szolgálatban való megmaradásról és a Krisztusban növekedõ életrõl. Haraggal és gyûlölettel telített élettel nem lehet keresztyén életet élni. Lehetetlen ezzel a lelkülettel az Úr Jézust szolgálni. Ennek az igének a kapcsán is látni és érteni kell minden embernek, hogy szellemi harcban vagyunk. Minden nap harc folyik az egyes ember szívéért, különösképpen azokért, akik hitre tértek és napi szinten szolgálatot végeznek. A sátán minden emberi értelmet is felülmúló eszközt felhasznál arra, hogy ne az Úrnak, hanem neki rendeljük alá magunkat és akaratunkat. A Krisztus által elvégzett megváltás tökéletes. Ennek a tökéletes mûnek az erejét csak úgy lehet bennünk hatástalanítani, ha beleszaladunk olyan csapdákba, ami által a harag, meg nem bocsátás és gyûlölet lelkülete fészkelõdik be a lelkünkbe. Ennek a gondolkozásnak és érzésnek a napi szintû megélése, kifejezése mindenkor a bûn és a halál szolgálatát végezteti velünk. Aki az önközpontúság, az emberi jogok és csupán az emberi igazság talaján mozog, azt könnyû bevinni erre a tragikus következményekkel járó útra. Az ilyen szemléletbe sodródó ember nehezen tudja elengedni a sérelem okozta adóságot is, és ezért valamilyen formában a bosszúban gondolkodik. Ez azonban egy olyan útra sodor, bárki is legyen az, ami az Istennel szembenálló törvénytelenség és lázadás talaján áll. Az ilyen ember nem látja meg azt, hogy a sérelmet okozó embertársa csak eszköze egy hazug és ravasz szellemi tervnek. Ennek a helyzetnek a kivédésére adatott nekünk a kereszt munkája, mely részben minden nap betölti minden szükségünket bõségesen és bevonzza, ránk helyezi a Szentlélek jelenlétét, mely véd a támadásoktól. Részben erõt ad megfeszíteni, hatástalanítani önközpontúságunkat, mely melegágya a büszkeségnek, sértõdékenységnek, meg nem bocsátó, haragtartó lelkületnek. Amikor nem "Én", hanem Krisztus él és munkálkodik bennünk, akkor a ránk irányított gonosz munkája misszióba tud fordulni. Akik ugyanis eszközökké válnak a sátán munkájában, azok a megbocsátás gyakorlatiasan átélt folyamatában megtapasztalják a Szentlélek erejét és jelenlétét. Amikor megbocsátunk, amikor elengedjük a sérelmet, nem mi, hanem Jézus Krisztus teszi, akivel a hitben teljesen együtt élünk és mindent, ami velünk történik, Õ intéz általunk. Nincs ennél felemelõbb tapasztalat egy életen át, amit általunk akar végezni Krisztus. Valójában erre a csodálatos útra hív ez az ima és egyben Istentõl jövõ Ige.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.