Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, akik hozzá folyamodnak. (JSir 3,25)

Megízleltétek, hogy jóságos az Úr. (1Pt 2,3)

Olvasmányok: Ézs 26,1-6 és Mt 12,46-50

Augusztus 22.

"...mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr." (1Pt 2,3)

Két évtizeddel ezelõtt az számított igazi hírességnek, aki nem végzett semmilyen házimunkát.
Ma már mindenki szeret fõzni, a hírességek többsége azt állítja magáról, hogy tud is, legalábbis vannak specialitásaik. A fõzõmûsorok pedig egyre csak szaporodnak. Családom néhány ilyen "fõzni tudót" név szerint is ismer, talán azért, mert elhiszik, hogy valójában rendelkeznek a kellõ tudással. E mûsorok egyik fontos momentuma az ízlelés, találkozás a fûszerezéssel, az étel leendõ ízének világával. Aki szájában érzi az ízeket, az már társítani tudja azt a készülõ étellel.
Amennyire fontos a szakácstudományban a kóstolgatás, annyira fontos az emberi kapcsolatokban a megismerés, a találkozás. Péter nagyon egyszerûen hozza tudtunkra a tényt, "megízlelték". Van ismeretük. Nem akármit ízlelhettek meg, hanem az egyedüli Jót. Jóságos, jó az Úr. Tertullianus is eljátszadozik a jó értelmezésével, a jót végül is Krisztussal asszociálja. Péter a Zsoltárok könyvébõl kölcsönözve idéz: "Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!" (34,9) Igehelyek sokasága kezdõdik hasonlóképpen; számomra olyan ez, mint egy közlemény. Közlemény a megtapasztalt isten-, illetve Krisztus-ismeretrõl. Azt szeretnék érzékeltetni, hogy valami új indult el a Krisztus közelébe került ember életében. Olyan ismerethez jutottak, amit nem lehet a szõnyeg alá seperni, meg nem történtté tenni. Amit megismertek, az maga a jóságos Isten, az egyedüli Jó, a Tökéletes.
A megismerés által új élet kezdõdik, az új élethez új ennivaló dukál. Az újszülöttnek tej, Jézus ízlelõjének a "tiszta étel", ami nem más, mint Isten igéje. Aki ezt az ételt eszi, aki ebbõl a táplálékból él, az naponta házát a sarokkõre, Krisztusra építi, és jöhet bármilyen megpróbáltatás, élete szilárdan fog állni.
Az egészséges élet egyik feltétele az étrenddel foglalkozó szakemberek szerint, hogy sohasem szabad jóllakásig enni. Van, aki habzsolja a Bibliát, és észre sem veszi, hogy milyen finomságok fölött siklott át a szeme. Jézusból nem a mennyiség a fontos, hanem az alapos megismerés. Eperjes Károly, nemzetünk "Szamócája" elõadóestjein arra tanítja a jelenlevõket, hogy "csócsálni" kell a verseket, hogy azok minden apró részletét fel tudják fedezni. Isten Jézus Krisztusban megjelenõ jóságát akkor ismerjük meg igazán, ha "csócsáljuk" az igét, ha sokat kóstolgatjuk, mert ízlelgetés közben jön meg az étvágy és annak jótékony hatása, a boldog felismerés.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.