Isten büntetését gyakran emlegetik az emberek. Az én véleményem az, hogy Isten valójában soha senkit nem akar megbüntetni. A bűnös, a gonosz ember valójában a bűn elkövetése után már bűnhődik, saját magát bünteti. Tehát, nem Isten büntetéséről van szó, hanem a bűn következményéről. Mivel mindnyájan bűnösök vagyunk, szükség van kegyelemre, könyörületre, Isten irgalmára. Amikor megkegyelmez a mennyei Atya, akkor a határtalan szeretetét és jóságát bizonyítja. Felmerül bennünk a kérdés: Megérdemeljük – e, ezt a nagy irgalmat? Megérdemeljük akkor is, ha újra és újra elkövetjük ugyanazokat a bűnöket? Megérdemeljük, hogy újból és újból megbocsásson nekünk? - Az igazságossága azt követelné meg, hogy ne bocsásson meg, - és ezt mi is érezzük! - De nem is emberi érdemünk miatt nyerünk bocsánatot, hanem Isten Fiának érdemeire való tekintettel, azaz Jézus Krisztus halálának, engedelmességének és önfeláldozásának köszönhetően. - A bűnbocsánat forrása Jézus kereszthalála. - A megbocsátásról és az isteni irgalmasságról elmélkedve nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy utánoznunk kell Istennek ezt az irgalmasságát, természetesen nem Isten felé, hiszen Ő nem követhet el semmiféle bűnt ellenünk, amit nekünk meg kellene bocsátanunk, hanem embertársaink felé, akik megbántanak minket. - - „Jézus a hegyi beszédében így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el, Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” ( Lk 6, 36 – 38 ) - Bár néha emberileg nehéznek vagy szinte lehetetlennek tűnik, hogy megbocsássunk azoknak, akik ellenünk vétenek, mégis ez a kötelességünk. A kereszten szenvedő Jézus maga ad nekünk példát arra, hogy minden élethelyzetben el kell jutnunk a bocsánatra. Isten irgalmaz nekünk, de ennek van egy fontos következménye, hogy ha Isten irgalmas hozzánk, és megbocsát, akkor nekünk is irgalmasnak kell lennünk embertársainkkal szemben, és meg kell bocsátani nekik.