2016. március 5. szombat

Légy kezdeményező!
„Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Apostolok cselekedetei 20:35)

Amikor az irgalmas samaritánus meglátta a sebesültet, aki mellett elment a pap és a lévita, ő nem fordította el a fejét, hanem letért az útjáról, hogy segítsen neki. A példázatot Jézus így fejezte be: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10:37). Sam Walton, a Wal-Mart áruházlánc alapítója minden alkalmazottjának megtanította a „10 láb szabályt”: „Ígérem, hogy ha bármikor 10 láb [≈ 3 m] közelségbe érek egy vásárlóhoz, a szemébe nézek, köszöntöm, és megkérdezem, hogy miben segíthetek.” Sam szabályát manapság világszerte rengeteg üzlet alkalmazza nap, mint nap. A legtöbben elismerjük a kezdeményezés értékét. Fontosnak tartjuk a kapcsolatainkban, mégsem tesszük. Arra várunk, hogy a másik tegye meg az első lépést. Ezzel azonban csak azt érjük el, hogy elszalasztunk lehetőségeket. Malcolm Bane lelkész jegyezte meg: „Ha addig várunk, amíg mindent megtehetünk mindenkiért, ahelyett, hogy megtennénk valamit valakiért, soha nem fogunk semmit sem tenni senkiért.” Ha komolyan gondolod, hogy segíteni akarsz másokon, és szeretnéd Isten áldásait az életedre, akkor ne várj – kezdeményezz! A „tökéletes pillanat” csak ritkán érkezik el. Egy régi zsidó közmondás szerint „a bölcs azonnal megteszi, amit az ostoba csak utoljára.” Néha kínos, ha nekünk kell beszélgetést kezdeményeznünk. Ha segítségünket ajánljuk fel, a visszautasítást kockáztatjuk. Félreértéshez is vezethet, ha adni akarunk. Ilyenkor felkészületlennek érezzük magunkat, kényelmetlen helyzetként éljük meg. Ezért meg kell tanulnunk túltenni magunkat ezeken a kínos és bizonytalanságot okozó érzéseken. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk másokon, előre kell tekintenünk, és meg kell tennünk dolgokat, amit környezetünk esetleg nem ért meg. Ezért most ragadd meg a kezdeményezést, indulj el, kockáztass! Meglesz majd a gyümölcse!