Tudjuk, hogy az evangéliumok beszélnek szegényekről és gazdagokról. Amikor Zakeus házában volt Jézus, akkor Zakeusnak előkerültek a féltve őrzött aranyai, és elkezdte osztogatni. Zakeus, életében először tudott örülni igazán annak, amit összekuporgatott. De látjuk azt is, sok embernek nehéz meghozni a döntést, hogy adjon. Például a gazdag ifjúból hiányzott ez a döntés. Viszont a szegény asszony odaadja mindenét. Erről olvasunk a mai Szentleckében is: - „A hívők sokaságának egy volt a szíve - lelke. Egyikük sem mondta vagyonát a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézusnak feltámadásáról, és nagy kegyelem munkálkodott mindnyájukban. Nem is akadt közöttük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok elé tette. Mindenkinek adtak belőle, kinek - kinek a szükséghez mérten. József, a ciprusi származású levita, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el – ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia –, eladta földjét, és árát az apostolok lába elé tette. ( ApCsel 4, 32 – 37 )Isten szeretetének a megtapasztalása a legmélyebb alapja az adakozásnak. Az adakozásból mindig öröm fakad. Van amikor úgy érezzük, hogy kevés van nekünk is, hogy épphogy vagy alig elég, még abból is adhatunk. Sokszor látjuk, halljuk, hogy a gazdagok panaszkodnak a legjobban, és arra törekednek, hogy a még hiányzót megszerezzék, ám még az is kevés, mert ha megszerezték, utána jön az újabbért való küzdelem. Lássuk meg, hogy Isten nem akar kifosztani, megfosztani minket semmitől, hanem éppen ellenkezően, bőségesen megajándékoz minket. Annak, aki ad, annak nem kevesebb lesz, hanem több. Meggazdagodhatunk mindannyian, akik tudjuk adni az időnket vagy tudunk adni az anyagi javainkból másoknak, de ehhez alapvető szemléletváltásra van szükségünk. Legyen életformánk az adakozás!