…AMIKOR MEGJÖTT JÚDÁS...” (MÁTÉ 26,47-75)[1]Ebben az elfogatásban Isten akarata teljesedett be. Ennek így kellett lennie (Ézsaiás 53,3). Ezt Jézus Krisztus tudta, engedelmesen vállalta, tehát a mi Urunk minderre igent mondott (54-56). Mégis, mindezek ellenére „jaj” azoknak, akik által mindezek beteljesednek. Júdás megoldhatatlan titok, maga Isten rejtette el a racionális magyarázatot. De tény, Isten akarata munkálkodik akkor is, amikor a rosszat megengedi és a legfőbb jó forrásává teszi (Ravasz László). De némi emberi magyarázat mégis adható Júdás bukására, amit nem árt megfontolni. Júdás számára Jézus egy eszköz volt, saját politikai érvényesüléséhez, amelyre egymagában nem sok esélye mutatkozott. Ő Jézustól politikai sikereket, világi vállalkozásokat, kalandozásokat várt, noha az Úr naponta éppen ezeket utasította vissza. Amikor ezt Júdás is látta, eldöntötte, hogy a hatalom kezébe adja a Mestert, ezzel dűlőre viszi a dolgot; mert Jézus vagy kitűzi a lázadás zászlaját, vagy elveszik, de valamerre elindul végre ez az ügy, és vele saját ügye is. Júdás Jézus mellett volt, de nem hitt Jézusban, mint emberben sem. Júdás csakis önmagában hitt, csakis önmagával foglalkozott, és ez a legbiztosabb betörési pont a Sátán számára.____________________________________[1] A teljes magyarázat:Jézus elfogatásával ténylegesen is láthatóvá lesz Jézus Krisztus útjának vége. Ez az elfogatás, szenvedés és halál azonban a lényegi pontokon teljesen más, mint bárki másé, aki hasonló sorsa jut.– 1. Ez az elfogatás nem tragikus. Ebben az elfogatásban Isten akarata teljesedett be. Ennek így kellett lennie. Éppen ezért ezt így hirdették meg a próféták (Ézsaiás 53,3). Ezt Jézus Krisztus tudta, engedelmesen vállalta, tehát a mi Urunk minderre igent mondott (54-56).– 2. Mégis, mindezek ellenére „jaj” azoknak, akik által mindezek beteljesednek, ide értve a Nagytanács küldötteit, a templomőrséget, a római katonákat, a nehezen nevesíthető, botokkal vagdalkozó sokaságot (55), főként pedig Júdást (47-50). Ő az, aki köszönti, és csókkal jelzi az Urat, hogy a félhomályban biztosak legyenek az elfogott személy kilétében. Júdás megoldhatatlan titok, maga Isten rejtette el a racionális magyarázatot. De tény, Isten akarata munkálkodik akkor is, amikor a rosszat megengedi és a legfőbb jó forrásává teszi (Ravasz László). De némi emberi magyarázat mégis adható Júdás bukására, amit nem árt megfontolni. Júdás számára Jézus egy eszköz volt, saját politikai érvényesüléséhez, amelyre egymagában nem sok esélye mutatkozott. Ő Jézustól politikai sikereket, világi vállalkozásokat, kalandozásokat várt, noha az Úr naponta éppen ezeket utasította vissza. Amikor ezt Júdás is látta, eldöntötte, hogy a hatalom kezébe adja a Mestert, ezzel dűlőre viszi a dolgot; mert Jézus vagy kitűzi a lázadás zászlaját, vagy elveszik, de valamerre elindul végre ez az ügy, és vele Júdás ügye is. Júdás Jézus mellett volt, de nem hitt Jézusban, mint emberben sem. Júdás csakis önmagában hitt, és ez a legbiztosabb betörési pont a Sátán számára.– 3. Persze vannak itt még „árulók” bőven. És mégis, megmagyarázhatatlan, de ezek kegyelem alatt vannak: a karddal hadonászó Péter (51-53; János 18,3-11), a szertefutó tanítványok (56), és mi magunk is, Jézus Krisztus mai népe. Érettünk meghalt az Úr, mi védelem alatt vagyunk. Áldott legyen az Isten!