Meg lehet-e téveszteni emberi reakciókkal azt, aki figyelmen kívül hagyja a reakciókat?

„Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?’ Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: „Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.” Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: „Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: „A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.”
Magyarázat

Az emberi szándékok dzsungelében élünk. Szeretnénk megfelelni Istennek, embertársainknak, családunknak, önmagunknak. Aztán olyan útvesztőkbe kerülünk, melyekből nem tudunk kikeveredni, de még azt sem tudjuk, hogyan kerültünk beléjük.
Pedig a válasz egyszerű: akinek sok fókusza van az életében, az mindenre figyel, ezért kevés dolgot lát tisztán, könnyebben belekeveredik a saját döntéseibe, azok következményébe. Ezzel szemben Jézusról azt olvassuk, hogy egyetlen szemszögből tekint a világra, ez pedig az Atya akarata: mert „amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon” (Jn 5,19). Ez alapján dönt minden helyzetben, az Atyától jövő igazság mutatja az utat az emberi szándékok dzsungelében. Márpedig nemcsak véletlen és félreértés, de rossz szándék is okozhatja a buktatókat. Van azonban egy biztos ellenszer: ha taktikázás, egyensúlyozgatás helyett Istenből merítjük, Istenhez igazítjuk reakcióinkat.
Meg lehet-e téveszteni emberi reakciókkal azt, aki figyelmen kívül hagyja a reakciókat? Jézus így oldott fel egy helyzetet, mely csapdába is ejthette volna, ha emberekre tekint. Te is kipróbálod? Segíteni fog neked is, ha az igazsághoz ragaszkodva keresed Isten útját!