A mi élő Urunk most is pontosan tudja, hogy melyikünk milyen állapotban van itt, mire figyelünk, mit vártunk, vagy semmit sem vártunk ettől az istentisztelettől. Én nem tudok meggyőzni senkit, sokakat nem is ismerek, de ez nem is az én dolgom. Az én dolgom, hogy a húsvéti hírt hitelesen, csorbítás nélkül elmondjam, aztán maga az Úr munkálkodik mindannyiunkban. Abban is, aki hirdeti, azokban is, akik hallgatják, az Ő hatalma szerint. Erre csak egy élő személy képes.
Én a szüleimtől gyakran kértem tanácsot, amíg éltek. Mióta elhunytak, nem tudnak tanácsot adni. Ha Jézus halott lenne, ezeket a segítségeket nem tudná megadni azoknak, akik tőle azt várják.
Az a bizonyosság, hogy Jézus feltámadott és él, azt is jelenti, hogy soha nem vagyok egyedül. Akkor sem, amikor éppen az csapott be, akiben pedig bíztam. Akkor sem, amikor az hal meg, aki hozzánk a legközelebb állt. Akkor sem, amikor börtönbe kerül valaki. Börtönjárt lelkésztestvéreim közül többen elmondták, hogy milyen csodálatos élmény volt nekik, hogy a magánzárkában is az élő Krisztussal voltak összezárva. Mert Ő ott is jelen volt, lehetett vele beszélgetni. És amibe mások beleőrültek, onnan ők lelkileg felüdülve kerültek ki.
És ott van velünk a műtőasztalon is, és egyedül Ő lesz velünk a halálunk óráján, amit senki nem oszthat meg velünk, - sőt utána is mindörökké.
Mert az a bizonyosság, hogy Jézus él, azt is jelenti, hogy tudjuk: feltámadásával legyőzte a halált. Így írja ezt Pál apostol az 1Kor 15-ben: Mint utolsó ellenségünket, eltörölte a halált feltámadásával. Ezért nem kell félnünk tőle.
Ugyanott írja, hogy nincs fullánkja már a halálnak. Jön felém a halál, de ha én az élő Krisztussal közösségben élek, átlátok a válla felett, és ott látom mögötte a diadalmas Krisztust, akihez tartozom. Ezért írhatta le Pál apostol, hogy mivel nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. Még közelebb kerülök hozzá, de azért nem leszek öngyilkos. Mert az életem felett Ő az Úr, Ő szabta meg a születésem időpontját, Ő szabja meg a halálomét is.
Aki hiszi, hogy Jézus feltámadott és él, az egészen másként gyászol, és másként készül a saját halálára is, mint e nélkül a hit nélkül. Orvosok, ápolók, meg lelkészek tudják talán a legjobban, hogy milyen óriási különbség van aközött, hogy valaki e nélkül a hit nélkül lép ki az életből, és lép be valahova, amiről semmit sem tud - vagy pedig az élő Krisztusba vetett hittel készül haza az ő mennyei hazájába.
Mert az a bizonyosság, hogy Jézus feltámadott és él, azt is jelenti, hogy komolyan vesszük, amivel búcsúzott az akkori tanítványaitól: "Elmegyek, helyet készítek nektek. Az én Atyám házában sok lakóhely van, aztán majd magamhoz veszlek titeket, és ti is ott lesztek, ahol én vagyok." A hívőnek ezt jelenti meghalni: egyik otthonából haza megy a másikba. Az ideiglenesből a véglegesbe. És mit fogunk ott csinálni? Itt mondta Jézus: "magamhoz veszlek titeket, és ti is ott lesztek, ahol én vagyok." (Jn 14,1-3).
Amíg pedig itt kell harcolnunk ebben az életben, addig bizonyosak lehetünk abban, amit szintén a mi feltámadott Urunk ígér: szüntelenül esedezik érettünk. Ritkán gondolunk erre az óriási lehetőségre, hogy a mindenható Isten trónusa előtt, a világ legmagasabb fórumán, a legbefolyásosabb közbenjár érettünk, képviseli az érdekeinket. Az, akiről azt olvassuk a Szentírásból: nem szégyellte testvéreinek nevezni azokat, akik hisznek benne. A mi legidősebb bátyánk imádkozik értünk.
Aki új életet kapott tőle, aki vele szoros közösségben él, aki gyakorolja ezt a beszédes kapcsolatot, aki csakugyan rábízta magát mindenestől és egészen, az ilyen messzire láthat, és ebben is bizonyos lehet.
És ha az egyház jövőjére gondolunk, akkor is az tölthet meg minket reménységgel, hogy Jézus feltámadott és él. Mert Jézus teste, mint olvastuk, nem maradt a sírban. Csak mi maradt ott? Azok a lepedők, amikbe begöngyölték a holttestet. Az Újszövetségben azt olvassuk, hogy az egyház Krisztus teste, és Ő a feje, ezért él túl mindent.
A lepedők ottmaradhatnak a sírban. Egyházi szokások, hagyományok avíttá válhatnak. Az egyház épületeit lehet államosítani, intézményeit szétverni, lelkészeit kivégezni, tagjait bebörtönözni, ahogy azt ma is több országban teszik. De a szentek közössége, a Krisztusban hívők nagy családja túlél mindent. És minden időben, Krisztus dicsőséges visszajöveteléig, szolgálja Urát, és megmarad.
Végül: az, hogy Jézus valóban feltámadt és él, azt is jelenti, hogy lehet vele találkozni. Az Ő igéjében közeledik mindenkihez, és Szentlelkével győz meg mindenkit arról, hogy Ő él, rá számíthatunk, ráépíthetjük az életünket. Aki találkozni akar vele, az hallgassa a róla szóló bizonyságtételt. Keresse a benne hívők közösségét. Ő maga mondta: ahol akár csak ketten vagy hárman az én nevemben jönnek össze, ott vagyok közöttük. Így találkozik vele ma is sok-sok ember.
És szólítsuk meg Őt. Hitetlenül is meg lehet szólítani. Elmondhatja valaki őszintén: Jézus (ott még nincs semmi kenetteljes, kegyeskedő megszólítás, olyan kedvesek ezek az üde imádságok), én nem tudom, hogy létezel-e, de ha létezel, mutasd meg magadat nekem, szeretnélek megismerni, és ha lehet, veled járni, veled élni, veled halni.
Elmondhatja bármelyikünk ezt az imádságot, amit egyik énekünk így fogalmaz meg:
Mutasd meg, hadd lássam, ki vagy nekem,Hogy te vagy, te maradsz az életem.Ne nézzek senkit, ne lássak mást,Csak téged, Megváltóm, senki mást.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus, dicsőítünk azért, mert nem múzeumokban, nem a temetőben, nem történelemkönyvek lapjain, nem is az emlékeinkben kell keresnünk téged. Bocsásd meg, hogy mégis a holtak között keressük sokszor az élőt. Gyógyíts ki minket ebből a tévedésből, szabadíts meg ebből a hitetlenségből.
Bátoríts minket, Urunk, hogy összekössük az életünket veled. Nyisd meg a fülünket, hogy hadd halljuk meg a te igaz igédet, amivel ma is tudsz vigasztalni, bátorítani, feddeni és feloldozni. Ami maga az élet forrása.
Taníts meg minket szüntelen imádkozni, együtt élni veled. Ajándékozz meg azzal a bizalommal, amelyik nem félti magát tőled. Attól féljünk, hogy nélküled töltsük el ezt az életet és az örökkévalóságot.
Köszönjük, hogy ha előre nézünk a jövendőbe, akkor is te adsz nekünk reménységet. Te a jövőnek is az Ura vagy.
Kérünk, segíts el minket arra a rendíthetetlen meggyőződésre, hogy mind életünkben, mind halálunkban, mind testestől, mind lelkestől a tieid lehetünk, és ezért biztonságban vagyunk.
Olts a szívünkbe felelős szeretetet mások iránt. Hadd tudjuk feltámadásod örömhírét elmondani, és megváltozott életünk szemléltesse ennek a valóságát.
Könyörgünk azokért, akiknek különösen nagy szükségük van most a te bátorításodra, vigasztalásodra. Ahol szükségesnek látod, hadd lehessünk mi ennek a közvetítői.
Könyörgünk hozzád szeretteinkért a közelben és távolban. Könyörgünk gyászoló testvéreinkért, azokért, akik kétségek között vannak. A nélkülözőkért. A reménytelenekért.
Kérünk, adj nekünk nyitott szemet, irgalmas szívet, és adj a szánkba olyan mondanivalót, ami éppen a te feltámadásod tényéből is táplálkozik, amivel tudunk segíteni másoknak.
Segíts másként folytatni az életünket, mint ahogy ma ideérkeztünk. Segíts most ebben a csendben elmondani neked a magunk imáját is, akár hitetlenül is.
Ámen.
Kapcsolódó hírek:
Útmutató magyarázat,,( Szombat )
Szeretettel kívánok szép estét
Napi evangélium ( Szombat )
Napi evangélium ( Szombat )