Jákob küzdelme
(1Mózes 32. fejezet)

Jákob azonban félt Ézsautól, és követeket küldött hozzá, hogy mondják meg neki: - Ezt mondja a te szolgád Jákob: - Lábánnál tartózkodtam mindeddig. Meggazdagodtam ott, nyájaim és szolgáim vannak, és ennek hírét üzenem, hogy az én uram kedvét lelje benne. A követek visszatértek Jákobhoz, és elmondták, hogy Ézsau elindult elébe, és négyszáz férfi tart vele. Jákob nagyon megijedt, félelmében kettéosztotta háza népét és nyájait, és azt mondta: - Ha eljön Ézsau és az egyik sereget levágja, a másik megszabadul. Azután így imádkozott: - Ó, én atyámnak, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jehova! Ki azt mondtad nekem: térj vissza hazádba, rokonaid közé, és jót teszek veled. Nem érdemeltem meg én a Te jótetteidet és hűségedet, mert csak egy bottal a kezemben menekültem el a Kánaán földjéről, most pedig seregemmel térek vissza. Szabadíts meg, kérlek, Ézsau bátyám kezétől, mert félek, hogy rajtam üt és levág engem és fiaimat az anyjukkal együtt! Másnap ajándékokat küldött előre, hogy azokkal engesztelje ki Ézsaut. Éjszaka pedig fölkelt és két feleségével, tizenegy fiával és szolganépével átkelt a Jabbók vizén. Ezek után Jákob félrevonult, és egy férfiú egészen hajnal hasadtáig tusakodott vele. Amikor a másik látta, hogy nem vehet Jákobon erőt, megütötte a csípőjét, és Jákob forgócsontja kiugrott a helyéről. És azt mondta akkor Jákobnak: - Bocsáss el engem mert feljött a hajnal! - Jákob pedig azt felelte: - Nem bocsátalak el míg meg nem áldasz. - Mi a neved? - kérdezte a másik. Jákob megmondta, a másik pedig így szólt: - Nem Jákobnak hívnak téged ezután, hanem Izraelnek, Isten harcosának, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. - És azzal megáldotta Jákobot. És Jákob elnevezte azt a helyet Pénuelnek, "Isten arcának", mert amint mondta: - Láttam az Istent színről színre, és megszabadult a lelkem. Ámen!