Jákob házassága
(1Mózes 29. - 31. fejezet)

Amikor Jákob már egy hónapja lakott Lábánnál, azt mondta neki Lábán: - Csupán azért szolgálj- e nekem, mert atyámfia vagy? Mond meg, mi legyen a béred! Jákob pedig igen megszerette Ráhelt, Lábán szép termetű és szép tekintetű leányát, és azt mondta: - Szolgállak én téged hét esztendeig Ráhelért, a kisebbik lányodért. Lábán pedig azt felelte: - Jobb neked adnom őt, maradj hát énnálam! Jákob tehát hét esztendeig szolgált Ráhelért, és csak néhány napnak tetszett neki az az idő, mert annyira szerette a leányt. És mondta akkor Jákob Lábánnak: - Add meg nekem feleségemet: mert az időm kitelt! Lábán pedig egybegyűjtötte minden népét, és nagy lakodalmat tartott. Ám reggel, amikor Jákob felkelt felesége mellől, látta, hogy az nem Ráhel, hanem Lea, Ráhelnek nővére. És azt mondta Jákob Lábánnak: - Mit cselekedtél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltalak téged? Miért csaltál meg engem? Lábán pedig azt felelte: - Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket adjuk a nagyobbik előtt. Ha letelik a házasság hete, Ráhelt is neked adom, és őérte szintúgy szolgálsz nekem hét esztendőt. Kitöltötte tehát Jákob a házasság hetét, és elvette Ráhelt is, és őt jobban szerette, mint Leát. És szolgált még hét esztendőt Lábánnál. Leának négy fia született: Rúben, Simeon, Lévi és Júda. Ráhel pedig gyermektelen maradt, és irigykedett Leára, és azt mondta Jákobnak: - Adj nekem gyerekeket, mert ha nem, meghalok! - Felgerjedt azért Jákob haragja Ráhel ellen, és azt mondta neki: - Hát Isten vagyok én, aki megtagadja tőled a méhnek gyümölcsét? És Lea még két fiút szült: Izsakárt és Zebulont, de Jákob szolgálólányai is szültek neki fiakat: Dánt, Gádot és Ásert. S akkor meghallgatta Isten Ráhel kérését: Ráhel fiút szült, és elnevezte fiát Józsefnek. Jákob kiszolgálta a hét esztendőt Ráhelért, és mivel dolgos ember volt, Lábán tovább marasztalta. Most már megkapta bérét, a kettejük egyessége szerint: a bárányok és a kecskék közül a pettyes és a tarka bárányokat meg kecskéket. Jákob még hat esztendőt szolgált Lábánnál, és igen meggazdagodott, volt sok juha, kecskéje, szolgája és szolgálója. Történt pedig, hogy Jákobnak álmában megjelent az Úr, és így szólt hozzá: - Én vagyok ama Bételnek Istene, ahol fogadást tettél nekem. Azért most kelj fel, és hagyd el ezt a földet, és térj vissza szülőföldedre! - Jákob pedig felkelt, és elindult egész háza népével a Kánaán földje felé. Ámen!