Évek suhannak el egymás után. Csak születésnapunkkor, vagy az újév kezdetén, jut eszünkbe az idő múlása. Az egész keresztény élet előkészület, olyan, mint egy nagy zarándoklat az Atya háza felé, akinek szeretete mindennap megnyilvánul az összes ember felé. - Az idő múlik, Jézus érkezése közeledik. Zarándok utunkon kifáradunk, és sokszor megbetegszünk – meggyógyulunk – majd újra megbetegszünk… Minden nappal közelebb lesz hozzánk földi életünk vége. - Lázár halálakor, mindkét testvér ugyanazzal a mondattal fogadja a megkésett Mestert. - „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem” ( Jn 11,1 . 45 ) - „Uram, ha itt lettél volna..., de most már késő” – hallatszik Márta hangjából a keserűsóhaj. Most már semmit sem lehet tenni. Márta úgy beszél Lázár ügyéről, mintha itt már semmit nem lehetne tenni. S valóban úgy tűnik, hogy a halál végleg lezárja egy ember sorsát. Talán Márta másképp is köszönthette volna Jézust, például így: „Ó, Uram, milyen jó, hogy megjöttél, tudtam, hogy el fogsz jönni. - Mi az akaratod a jelennel kapcsolatosan? - Akarsz - e tenni valamit a testvéremért?” - Nem azért halt meg Lázár, mert Jézus nem volt ott, hanem azért, mert Istennek célja volt Lázár halálával. - Lehetnek komoly és súlyos nehézségeink. Megrázó és elkeserítő veszteségek, betegségek, amelyek nem szűnnek, és úgy látjuk, mintha Isten nem törődne velünk. - - „Nem megtehette volna meg Ő, aki másokat meggyógyított?” Talán Mártának, Máriának mondták is: „Hát ezért szerettétek, etettétek, adtatok szállást neki! Hát annyit nem tudott megtenni, hogy eljön, amikor hívjátok?! - - Ismeritek ezeket a mondatokat: Jársz templomba, imádkozol, mégis megbetegszel, szenvedsz. Miért nem segít az Isten? - Sajnos elfeledik az emberek, hogy minden betegségnek és minden egyéb történéssel, van valamilyen célja Istennek az életünkben. Akárhogyan is érkezzen egy szenvedés vagy halál, ez nem zárja ki Isten szeretetét. Mennyire meg tudunk feledkezni Isten szempontjairól, amikor valami kellemetlenség ér bennünket! - Igen, mert megvannak az elképzeléseink, s azt szeretnénk, ha minden úgy alakulna, ahogyan mi elterveztük. Nem igazán érdekel bennünket Isten akarata, sokkal inkább a saját akaratunk és elképzelésünk. Sokszor elégedetlenek vagyunk a helyzetünkkel, s azon gondolkodunk, hogy alakulhatott volna mindez másképpen is. Ilyenkor jönnek a felesleges kérdések: „Hol van, hol volt az Isten? – Itt volt, csak még nem jött el az Ő ideje. - Higgyünk Istenben, mert Ő mindenható, és Neki semmi sem lehetetlen. - Hitünk legyen erős! - Ha betegségünkben, szenvedésünkben napokig várjuk is Isten segítségét, és nem jön, mégis higgyünk abban, majd holnap, vagy holnapután eljön! Akármilyen nagy baj történt addig, amíg nem jön, az biztos, hogy mégis a legjobbkor fog érkezni!