Róma 5,5 Isten szeretete töltethetik ki a hívő ember szívébe, és ezzel a szeretettel szeretheti a párját is, meg mindenki mást is.Egyszer tanúja voltam egy olyan jelenetnek, amire negyven év után is emlékszem még, ahol egy szép illusztrációt láthattam erre, hogy van ilyen. Ez nagyon megbátorított, hogy még belőlem is lehet Isten megszentelt embere. Jézus Krisztus folyamatosan munkálkodik, mert Ő a hit elkezdője és bevégzője.Abban az időben segédlelkészként egy idős házaspárnál laktam, afféle albérletben. A bácsi gondos, előre tervező ember volt, aki a másnapi munkájához szükséges szerszámokat, anyagokat előző este mindig kikészítette az előszobában. A felesége meg kínosan precíz, rendszerető asszony volt, és ezeket sokszor a helyükre rakta, még aznap. Vissza a szekrénybe meg a polcra. Ezzel nagyon sok bosszúságot okozott a bácsinak.Történt egy napon, hogy akkor is kikészítette este azt, ami másnapra kell, de valamelyik szerszámra még este szükség volt, mégpedig sürgősen valaki máson akart segíteni. Megy biztosra a kis öreg, hogy nyilván ott van, ahova tette. Nincs ott. Hova tettétek innen? Felesége azonnal jelentkezett, hogy vissza a helyére. A bácsi elintézte, amit kellett, és amikor visszajött, átölelte a felesége vállát és ezt mondta: jól van, anyu, adja Isten, hogy még sokáig csinálhasd ezt, és - megpuszilta a fejét.Ez a jelenet bennem maradt, mert egészen másra voltunk elkészülve. Mi ott néhányan ügyetlenkedtünk, próbáltunk segíteni. Ha akkor ő kiabál, leteremti, akár ott mindnyájunk előtt (bár ilyen nem volt szokása), mindenki megértette volna. Mindnyájan mérgesek voltunk a nénire, hogy elrakta azt, ami most kellene, mégpedig más érdekében. Ő nem volt mérges. Jól van, anyu, adja Isten, hogy sokáig csinálhasd még ezt. Ebben valami jézusi szólalt meg. A személyes sérelem, a bosszúság, az évek óta hiába elhangzó kérés keserűsége nem került felülre, hanem az Isten szeretete, ami kitöltetett annak a bácsinak a szívébe.Jó lenne így látni, hogyan munkálkodik bennünk Isten! Ehhez a mi részünkről meg kell tenni azt, hogy újra és újra levetek minden felesleges terhet. Újra és újra nemet mondok minden kísértésre és támadásra. Engedem, hogy Ő végigvigyen az úton. Nem az én nagy állhatatosságom fog itt győzni, de állhatatosan ragaszkodnom kell Őhozzá, aki győzni akar az életemben, és győzelemre akar segíteni engem is. Így valósul meg az: "ahogy én szerettelek titeket - mondja Jézus -, úgy szeressétek ti is egymást." Ez nem illúzió, ez megtörténhet. Küzdelmek előzik meg, a magunk természete elleni küzdelem is, de valóság lehet.És valóság lehet az, amit az Efézus 4,2 részben olvasunk: "szenvedjétek el egymást szeretetben"... Sokféleképpen el lehet szenvedni egymást. Szeretetben is el lehet. Vagy ahogy a Galata 5,13 részben olvastuk: "szeretetben szolgáljatok egymásnak..." Ezek ma is érvényes parancsok és lehetőségek minden emberi kapcsolatra nézve, a házasságra nézve pedig különösen is.Nézzünk Jézusra, aki nem törődött azzal, ami reá vár, csak azzal törődött, hogy mit parancsolt az Atya neki, és hogyan segíthet rajtunk. Ezért keresztet szenvedett, de az Isten jobbjára ült, és oda várja azokat is, akik mindvégig ragaszkodnak Őhozzá.Csak fontos az, és a bácsi történetére visszakapcsolva ezt hadd mondjam, hogy a házasságban ne én legyek az a smirgli, amivel Isten fényesebbre csiszolja a páromnak a hitét. De ha ő lesz az, akkor fogadjam ezt el alázatosan Istentől.Ámen