Hála Istennek, még ma is vannak sokan olyan szülők, akik gyermekeiket megkereszteltetik. Nagy dolog ez, mert a keresztség által tartoztunk Jézushoz, sőt részesedtünk az Ő prófétai küldetésében is. Ha mi keresztények, nem állunk ki Jézus Krisztus mellett, akkor ki fog kiállni? Ha mi kiűzzük, kitaszítjuk életünkből, családunkból, iskoláinkból, közösségeinkből, milyen marad, milyen lesz életünk? Jézus szenved attól, hogy éppen a szülőföldjén nem értik meg Őt. Megtapasztalja a sikertelenséget, az ottaniak zaklatják, kiűzik a városból, sőt a szikláról letaszítva akarják elvenni az életét. Jézust nem botránkoztatta meg az emberek viselkedése. Bár csodálkozott hitetlenségükön, de Ő nem adta fel Isten országa hirdetését. - - „A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész Földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.” ( Lk 4, 24 – 30 ) - Jézus csodálkozott hitetlenségükön, de Ő, nem adta fel Isten országa hirdetését. Napjainkban is, közömbös, és ellenséges légkör uralkodik a vallás, Isten és Egyház iránt. Ma is, igen nagy szükség van, tanúságot tevő keresztényekre, akik prófétai feladatot is teljesítenek. Ugyanis, minden keresztényre vár az a feladat, hogy az élet minden területén hirdessük Isten szeretetét és az Evangéliumot. Meg kell látni minden megkeresztelt embernek, hogy az Evangélium hirdetése, nemcsak a papok, szerzetesek, misszionáriusok feladata, hanem a keresztények sajátos küldetése is. Minden megkeresztelt embernek, elsősorban magában, az otthonában kell elkezdeni a tanúságtevő életet. Valószínű tapasztaljátok, hogy ez az egyik legnehezebb feladat a családi életet Jézus elképzelése szerint élni. Talán ezért, sokkal könnyebb beszélni Istenről a tőlünk távol álló személyeknek. Én mégis azt hiszem, ha igazán szeretünk, hiszünk, ha hűségesek vagyunk, és ha prófétai küldetésünk tudatában életünk, akkor képviselni tudjuk az Istent, az Evangéliumot, és akkor biztosan lesz eredménye életünknek, és a tanúságtételünknek! Adjon Isten szeretetet, és kegyelmet. Erősítse meg hitünket ez a nagyböjti időszak, és kössön szorosan mindannyiunkat a feltámadt Jézushoz!