Istenítélet a Kármel hegyén
(1Királyok 18. fejezet)

Aháb egybegyűjtötte egész Izraelt és a prófétákat a Kármel hegyére. Illés akkor odament a sokasághoz, és így szólt: - Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig a Baál, kövessétek azt! - És a nép egy szót sem felet neki. Akkor azt mondta Illés a népnek: - Én maradtam meg egyedül az Úr prófétái közül; a Baál prófétái négyszázötvenen vannak. Adjatok azért nekünk egy-egy ökröt, és ők válasszák az egyiket, vagdalják darabokra és rakják a fára, de ne gyújtsanak tűzet alatta! Én pedig a másikat készítem el ugyanígy, tüzet én sem gyújtok alatta. És akkor ti, a Baál prófétái, hívjátok segítségül isteneteket, és én segítségül hívom az Urat, és amelyik isten tűz által felel, az az igazi Isten. A sokaság pedig azt kiáltotta: - Legyen így! Illés akkor így szólt a Baál prófétáihoz: - Készítsétek elő oltárotokat, és hívjátok segítségül az isteneteket, de tűzet ne gyújtsatok! A Baál prófétái vették az ökröt, elkészítették az oltárt, és kiáltozni kezdtek reggel, és kiáltoztak délig, ekképpen: - Baál! Hallgass meg minket! De nem jött felelt. És a Baál prófétái ott sántikáltak az oltár körül, amelyet készítettek. Amikor már dél lett, Illés elkezdte gúnyolni őket, és azt mondta: - Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik. Azok pedig hangosabban, és szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magukat, míg csak ki nem csordult a vérük, és prófétáltak egészen az esti áldozatig, de akkor sem jött válasz, senki sem hallgatta meg őket. Illés ekkor így szólt a sokasághoz: - Jöjjetek hozzám! Az egész sokaság körülállta Illést, ő pedig megépítette újra az Úr oltárát, amelyet leromboltak. És vett tizenkét követ, az Izrael nemzetségének száma szerint, és azokból a kövekből felépítette az oltárt az Úr nevében, és árkot ásott köré, amelyben elfért volna két véka vetni való mag. Azután az oltárra tette a fát, felvagdalta az ökröt, majd azt is föltette. És így szólt Illés: - Töltsetek meg négy vödröt vízzel, és öntsétek az égőáldozatra! Ezt tegyétek háromszor! És ezt tette a nép, úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és az árok megtelt vele. Amikor pedig eljött az esti áldozás ideje, azt mondta Illés: - Ó, Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd tudják meg, hogy Te vagy az Isten Izraelben, és hogy én a Te szolgád vagyok! Hallgass meg engem, hogy tudja meg a nép: Te vagy az Úr, és visszafordítod a szívüket! És ekkor az Úr tüze alászállt, és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Amikor a sokaság látta ezt, arcra borult, és így kiáltott: - Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! Illés pedig mondta a sokaságnak: - Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülük! Meg is fogták őket mind, és Illés megölette őket a Kison patakjánál. Ámen!