Hogy vagy, kedves lelkipásztor? (1) „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy… nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?” (Máté 18:12)

Jézus egyik példázatában egy utazót kiraboltak, és félholtan otthagytak a jerikói úton. „Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.” (Lukács 10:31–32). Elég hidegszívűnek tűnik, nem? De mi van, ha nem azért nem foglalkoztak azzal az emberrel, mert nem volt bennük együttérzés, hanem mert késésben voltak egy bibliaóráról vagy egy bizottsági ülésről? Ez igazolná őket? Egy lelkipásztor így ír: „Csak akkor értettem meg igazán ezt a példázatot, mikor már évek óta a szolgálatban voltam. Oly sok ember mellett mentem el, akiknek jól jött volna a segítségem, de mivel túlságosan lekötöttek a gyülekezeti ügyek, az út szélén heverő összetört életek nem fértek bele a napirendembe. A szeretet nem hatékony, nem lehet beütemezni. Ez a szenvedő ember azonban nem várhatott három hetet arra, hogy időpontot kapjon, vagy arra, hogy a samaritánus elindítson egy hasonló áldozatokkal foglalkozó csoportterápiát.” Az élet legértékesebb tapasztalatai ritkán érkeznek szépen csomagolva. Váratlan találkozásokban, emberek kritikus időszakaiban találunk rájuk. Vannak emberek, akik nem emlékeznek legutóbbi prédikációdra, de a legapróbb részletekig fel tudják idézni, mit mondtál nekik a kórházban, vagy tavaly egy kávé mellett, mert az személyesen érintette őket. Nagy tévedés azt gondolni, hogy a sokakért végzett szolgálat igazolja, ha nem törődsz azokkal, akiket csak személyesen lehet elérni. Jézus azt mondta: „Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?” (Máté 18:12). Amikor Péter azt mondta, „Uram… szeretlek téged”, Jézus azt felelte: „Őrizd az én juhaimat!” (János 21:16). Ma neked is ezt mondja, kedves lelkipásztor!