Győztesek vagyunk

Több ezer évvel ezelőtt Isten azt mondta Izrael gyermekeinek, hogy menjenek és foglalják el a földet, amit Ő nekik adott. Azt mondta nekik, hogy erővel foglalják el, és ne féljenek az ott élő istentelenektől. Ma is ezt mondja. Isten még mindig próbál rávenni bennünket, a népét arra, hogy elfoglaljuk azt a jó földet, amit nekünk adott. Még mindig próbál bennünket rávenni arra, hogy használjuk azt az erőt, amit nekünk adott, és űzzük el a gonoszt. Tudod, a föld nem az ördögé. A föld Istené (Zsoltárok 24,1). Az ördög csupán beköltözött, és átvette a hatalmat a dolgok felett, mert mi hívők nem állítottuk őt meg. Jézus elvette a sátán törvényes jogait a feltámadás reggelén, majd megbízott bennünket, hogy kikényszerítsük a sátán vereségét. Az Ige azt mondja, hogy Jézus az Atya jobbján ül, amíg az ellenségei lábának zsámolyául vettetnek (Zsidók 10, 12-13). Tudod, ez mit jelent? Azt, hogy Jézus ránk vár, hogy az ördögöt és a csapatát kirúgjuk a földön zajló történésekből. Nem tudjuk ezt ülve megtenni! Figyelj, lehet, hogy nem tudod, de háborúban vagyunk. Szellemi harcban állunk - és győztesek vagyunk. Valójában, ha felismernéd, hogy a szellemi világban mi zajlott már le, akkor nevetnél az ördögön, amikor csak megjelenik. Tehát ha az ördög uralmat gyakorol az életed egy területén, a gyülekezetedben vagy közösségedben, akkor kelj fel Szellemben hit által, ima és az Ige által, és kezdd el visszafoglalni azt a területet. Ne ijedj meg! Az oltalma eltávozott tőle. Nincsen olyan fegyvere, amellyel ellenállhatna neked. Az Úr veled van. Kelj fel Jézus nevében, és foglald vissza a földet! 2Mózes 14, 10-31: "Amint közeledik a Fáraó, Izrael fiai felemelik szemeiket, és íme az Egyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlenek és az Úrhoz kiáltanak az Izrael fiai. És mondják Mózesnek: Hát nincsenek-e Egyiptomban sírok, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni? Mit cselekedsz velünk, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem ez volt-e a szó, amit szóltunk hozzád Egyiptomban, mondva: Hagyj békét nekünk, hadd szolgáljunk az Egyiptombelieknek, mert jobb volt volna szolgálnunk az Egyiptombelieknek, hogy nem mint a pusztában halnunk meg. Mózes pedig mondja a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, amelyet ma cselekszik veletek; mert amely Egyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek. És mondja az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izrael fiainak, hogy induljanak el. Te pedig emeld fel a pálcádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izrael fiai szárazon menjenek át a tenger közepén. Én pedig íme megkeményítem az Egyiptombeliek szívét, hogy bemenjenek utánuk, és megdicsőíttetem a Fáraó által és az ő egész serege által, szekerei és lovasai által. És megtudják az Egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, ha majd megdicsőíttetem a Fáraó által, az ő szekerei és lovasai által. Elindul azért az Istennek Angyala, aki jár az Izrael tábora előtt, és mögéjük megy; a felhőoszlop is elindul előttük és mögéjük áll. És oda megy az Egyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lett a felhő és a sötétség: az éjszakát pedig megvilágosítja. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz. És kinyújtja Mózes a kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtja a tengert és szárazzá teszi a tengert, és kétfelé válnak a vizek. És szárazon mennek az Izrael fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt vannak nekik jobb kezük és bal kezük felől. Az Egyiptombeliek pedig utánuk nyomulnak és bemennek a Fáraó lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe. És hajnalkor, rátekint az Úr az Egyiptombeliek táborára a tűz- és felhő-oszlopból és megzavarja az Egyiptombeliek táborát. És megállítja szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatja azokat. És mondják az Egyiptombeliek: Fussunk az Izrael elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen. És szól az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az Egyiptombeliekre, az ő szekereikre és lovasaikra. És kinyújtja Mózes a kezét a tengerre, és reggel felé visszatér a tenger a előbbi állapotára; az Egyiptombeliek pedig eleibe futnak, és az Úr beleveszti az egyiptomiakat a tenger közepébe. Visszatérnek tehát a vizek és elborítják a szekereket és a lovasokat, a Fáraónak minden seregét, melyek utánuk bementek a tengerbe; egy sem maradt meg közülük. De Izráel fiai szárazon mennek át a tenger közepén; a vizek pedig kőfal gyanánt vannak nekik jobb- és bal kezük felől. És megszabadítja az Úr azon a napon Izraelt az Egyiptombeliek kezéből; és látja Izrael a meghalt Egyiptombelieket a tenger partján. És látja Izrael azt a nagy dolgot, amelyet cselekedik az Úr Egyiptomban: féli azért a nép az Urat és hisznek az Úrnak és Mózesnek, az Ő szolgájának." Ámen!