Ma, a mi Urunk, Jézus Krisztus az örök Főpap ünnepe van.Az ünnepet néhány éve vezették be a magyar egyházban is. Az ünnepen, Jézus Krisztust mint az új és örök szövetség közvetítőjét és Megváltóját ünnepeljük. - - Izajás próféta már látja a beteljesedést és le is írja. Látja, ahogyan egy hajtás fakad a szomjas földből, és látja azt is, ahogyan a gyökér megerősödik. Látja azt is, hogy a Szolga ( Jézus ) megalázott, és szenvedő Szolga lesz. Látja, ahogyan a fájdalmak férfia ( Jézus ) szenved, és megérzi azt is, hogy a Szolga szenvedése: titok. Látja azt is, hogy a Szolga ( Jézus ) nem büntetendő bűnös, hanem mások bűnéért ártatlanul szenvedő. - „Így szól az Úr: Íme, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik. Amint sokan elborzadtak láttán – hisz oly dicstelennek látszott, és alig volt emberi ábrázata –, úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta, és királyok némulnak el színe előtt. Mert olyasmit fognak látni, amilyet még sohasem hirdettek nekik, és olyan dolognak lesznek tanúi, amilyenről addig soha nem hallottak… - Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. - … a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást! Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki - ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele.”… „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta.” ( Iz 52,13 – 15. 53, 2 - 12 ) - A juh és a bárány képe egyrészt a szenvedések készséges vállalását, másrészt a Szolga szelídségét ábrázolja. Talán erre céloz Keresztelő Szent János is, amikor így mutat rá Jézusra: „Íme, az Isten báránya” (Jn 1,29). - A Szolgát, ( Jézust ) igazságtalan bírói ítélet vitte a halálba, de a mennyei Atya nem hagyta Őt a halálba, hanem harmadnapra feltámasztotta. - Királyi hatalmat nyert minden ember fölött, a hatalmasok fölött is. - Mi se szidalmazzunk, és ne is viszonozzuk a szidalmat. Amikor pedig szenvedünk, ne támadjuk, bántsuk Istent, hanem bízzuk Rá magunkat. - Legyen Ő a mi reményünk. - Ő, Aki az életét adta értünk! - Aki ma is odaáll Isten színe elé értünk! – Köszönjük meg azt, hogy örök Főpapunk lett! - Legyünk hálásak azért, hogy már most a földi életünkben élhetünk Általa, Vele, és Őbenne.