Miután a katonák meggyőződtek róla, hogy Jézus meghalt, levették a testét a keresztről. Ott volt Mária, a szeretett édesanya, akinek az ölébe fektették halott Fiát. - Csodálom a Szent Szüzet. - Látva gyermeke sok szenvedését se háborgott és nem is káromolta az Istent, - hanem csendben viselte a mély fájdalmat. Jézust kezei között tartva sem omlott össze, hanem alázattal ölelte, siratta Fiát. - Mi, általában az örömet szoktuk megünnepelni, és nem a fájdalmat, mert a fájdalmat, a szenvedést inkább igyekszünk minél előbb elfelejteni, és nem is akarunk gondolni rá. Minden édesanya örül, és a megszületett gyermekét a legszebbnek látja, ahogyan látta Mária is, Jézust. De amikor látja egy édesanya szenvedni gyermekét, megéli a fájdalmat, sőt át is szeretné venni azt. Minden édesanyában, aki látja a gyermeke szenvedését vagy halálát, felébred a gondolat, bárcsak átvehetném a szenvedéseit vagy együtt halhatnék meg én is vele! Amennyire természetesek ezek az anyai érzések, annyira lehetetlen a megvalósításuk! Marad a fájdalom. - A Szűzanya is az az embertársunk, aki elvesztette gyermekét, de Ő sem halhatott meg Jézus helyett. Maradt Neki a fájdalom, a remény, hogy egyszer találkoznak, együtt lesznek még. Azoknak is, akik szintén elvesztették már gyermeküket ez marad. Tudjuk, a szenvedés nagy tanítója életünknek, és a szenvedő, fájdalmat viselő embereket erősíthetjük, a szolidaritásunkkal és így vigasztalhatjuk. - Szent Lukács evangéliumában olvassuk az agg Simeon prófétai szavait, - amikor Szűz Mária bemutatta az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomban, így jövendölt Máriának: „A te lelkedet is tőr járja át” ( Lk 2, 35 ) . - A Szűzanya, aki mentes volt minden bűntől, mégis szenvedett, sőt a legnagyobb fájdalmakat szenvedte el Fia halálakor a keresztje alatt. - Jézus Krisztus szenvedése miatt állja ki Édesanyja a legnagyobb kínokat. Amikor, Jézust halála után leveszik a keresztről, és Mária ölébe veszi halott Fiát, van - e ennél nagyobb fájdalom? Tudjuk, láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy minél közelebb van valaki Jézushoz, annál közelebb van a kereszthez is. - Szűzanyához hasonlóan az életünkben nekünk is meg kell mutatnunk, hogy Isten akaratában megnyugszunk, és békével, türelemmel viseljük életünk megpróbáltatásait, - még a szenvedéseket is. Hisz ha a bűntelen Jézus, és az Ő Édesanyja is annyit szenvedett, akkor mi, a hűtlen, bűnös emberek ne szenvednék? - A Szűzanya egysége Jézus Krisztussal megmutatja számunkra, hogy Aki nagyon szeret, az tud nagyon szenvedni is! De, azt is megmutatja, hogyan nyer értelmet minden fájdalmunk és keserűségünk akkor, ha teljes szeretettel vagyunk Jézushoz. - A Fájdalmas Szűzanya legyen példaképünk a kitartásban is, mert ahogyan ott állt a kereszt alatt és nem menekült el, mutatja az Ő szeretetét, hitét és reményét. - Nem ingott meg akkor sem, amikor látszólag minden veszni látszott, és minden Jézus életművének összeomlását mutatta. - Tanítson meg minket a Fájdalmas Szűz Mária, Jézus Édesanyja arra, hogy bármilyen megpróbáltatás ér minket, nem futunk el a kereszt alól, és nem hagyjuk el Jézust! Ne féljünk! A szenvedésekben, a keresztúton, a kereszten, halálukkor, mi sem leszünk egyedül! Ott lesz velünk a mennyei Atya, a Szentlélek, Jézus, az Ő Édesanyja - a Fájdalmas Anya, és minden szerettünk is. Köszönjük!