Elég egy pillantást vetnünk Máriára, az angyali üzenet elhangzott történetére, és Zakariás és Erzsébet történetére, és máris erőt meríthetünk belőle. Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédjai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” ( Lk 1, 57 -66 ) Mária, Zakariás és Erzsébet, és még sokan mondtak igent Istennek, és ezért valósult meg a csoda az életükben, ezért lettek szentek. Mondjunk mi is igent az életre, és arra a feladatra, amelyet nekünk szán az Isten a teremtés, és az üdvösség rendjében. Nagyon fontos az, hogy meggyőződésünk legyen arról, hogy Isten minden körülmények között velünk van és gondoskodik rólunk. Bizonyossá kell válnia előttünk annak, hogy az Isten a számunkra adott ígéreteit megtartja.Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is.Lehetünk újra szeretetteljes krisztusi jó emberek, akik szeretjük egymást, Istent, és kimondva az igent, szolgálunk.Legyünk büszkék arra, hogy élhetünk mi is úgy, ahogyan életek ezek a szent emberek. Legyünk Jézus Krisztust hordozó, Jézusra mutató, Istent szerető emberek ebben a világban.