Nagy öröm látni az életünkben, hogy volt értelme annak, hogy dolgoztunk, mert előbbre jutottunk. Tanultunk, van munkahelyünk, családunk, házunk, lakásunk, autónk, stb... De van olyan ember is, aki nem látja munkájának eredményeit. Amikor egy ember ezt érzi, akkor hajlamos lesz a keserűségre, és a pesszimizmusra, mint Péter apostol. - - „Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. ( Lk 5, 1 – 11 ) Amikor Péter Jézus szavára kivette hálóját, az megtelt halakkal. Egyszerre megérezte, hogy eddig azért nem volt sikeres a munkája, mert Jézus nem volt ott mellette. Jézusnak a csodálatos halfogással pont az volt a célja, hogy apostolai lelkében meggyökerezzen, - érdemes követni a Mestert, érdemes együtt lenni Vele, és érdemes hallgatni, engedelmeskedni a szavára, mert akkor siker fogja koronázni a munkánkat. Hozzánk is szól Jézus. De hogyan? Szüleink, elöljáróink, gyóntatóink, lelki vezetőink, embertársaink által, és személyesen is. Sajnos sokan nem vesszük észre, mert nem igen szeretünk másokra hallgatni, nem szeretünk engedelmeskedni. Jézus ajánlja magát nekünk. Azt mondja: „Ne félj! Evezz a mélyre!” Annak ellenére, hogy félelmetes a mélység, ne féljünk, mert Jézus velünk van, és segít. Biztos, hogy lesz vihar, kudarc, sikertelenség az életünkben, és lehet, hogy üresek lesznek a napjaink, de aztán elmúlik a vihar, és megtelik életünk Isten nagyon sok adományaival. Örüljünk annak, hogy mindennap velünk van az Isten! Velünk van életünk mélységeiben is, és adja mindenkor azt, amire van szükségünk. Mennyei Atyánk! Köszönjük kegyelmedet, áldásaidat, útmutatásaidat és védelmedet! Bocsásd meg vétkeinket! Köszönjünk a Te atyai szeretetedet és gondoskodásodat, és mindazt, amit Jézus Krisztus által, és a Szentlélek segítségével adsz nekünk. Kérünk Istenünk, hogy továbbra is áldd meg Szeretteinket, Barátainkat, Embertársainkat, és áldj meg minket is mindazzal, ami az üdvösségünket szolgálja. Köszönjük!Nagy öröm látni az életünkben, hogy volt értelme annak, hogy dolgoztunk, mert előbbre jutottunk. Tanultunk, van munkahelyünk, családunk, házunk, lakásunk, autónk, stb... De van olyan ember is, aki nem látja munkájának eredményeit. Amikor egy ember ezt érzi, akkor hajlamos lesz a keserűségre, és a pesszimizmusra, mint Péter apostol. - - „Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. ( Lk 5, 1 – 11 ) Amikor Péter Jézus szavára kivette hálóját, az megtelt halakkal. Egyszerre megérezte, hogy eddig azért nem volt sikeres a munkája, mert Jézus nem volt ott mellette. Jézusnak a csodálatos halfogással pont az volt a célja, hogy apostolai lelkében meggyökerezzen, - érdemes követni a Mestert, érdemes együtt lenni Vele, és érdemes hallgatni, engedelmeskedni a szavára, mert akkor siker fogja koronázni a munkánkat. Hozzánk is szól Jézus. De hogyan? Szüleink, elöljáróink, gyóntatóink, lelki vezetőink, embertársaink által, és személyesen is. Sajnos sokan nem vesszük észre, mert nem igen szeretünk másokra hallgatni, nem szeretünk engedelmeskedni. Jézus ajánlja magát nekünk. Azt mondja: „Ne félj! Evezz a mélyre!” Annak ellenére, hogy félelmetes a mélység, ne féljünk, mert Jézus velünk van, és segít. Biztos, hogy lesz vihar, kudarc, sikertelenség az életünkben, és lehet, hogy üresek lesznek a napjaink, de aztán elmúlik a vihar, és megtelik életünk Isten nagyon sok adományaival. Örüljünk annak, hogy mindennap velünk van az Isten! Velünk van életünk mélységeiben is, és adja mindenkor azt, amire van szükségünk. Mennyei Atyánk! Köszönjük kegyelmedet, áldásaidat, útmutatásaidat és védelmedet! Bocsásd meg vétkeinket! Köszönjünk a Te atyai szeretetedet és gondoskodásodat, és mindazt, amit Jézus Krisztus által, és a Szentlélek segítségével adsz nekünk. Kérünk Istenünk, hogy továbbra is áldd meg Szeretteinket, Barátainkat, Embertársainkat, és áldj meg minket is mindazzal, ami az üdvösségünket szolgálja. Köszönjük!