(1Mózes 6:1–8; Júdás 6.) NOÉ családja nyolc főből állt: Noéból, a feleségéből, három fiából – akiket Sémnek, Hámnak és Jáfetnek hívtak – és azok feleségeiből.Isten szokatlan feladattal, egy nagy bárka építésével bízta meg Noét. Ez a bárka olyan nagy volt, mint egy hajó, mégis inkább egy hatalmas, hosszú ládához hasonlított.Legyen háromszintes, és oszd helyiségekre – mondta Isten.Ezek Noénak és családjának, valamint az állatoknak és az élelemnek kellettek.sten azt is mondta Noénak, hogy úgy készítse el a bárkát, hogy a víz ne tudjon beszivárogni. Kijelentette:Özönvizet bocsátok a földre, és elpusztítom az egész világot. Aki nem lesz a bárkában, az meghal.Noé és fiai engedelmeskedtek istenek , és hozzáfogtak a bárkaépítéshez. De a többi ember csak nevetett rajtuk, és folytatta gonosz életmódját. Senki sem hitt Noénak, amikor elmondta nekik, hogy mit fog tenni Isten.Az emberek kinevetik Noét, amikor a közelgő vízözönre figyelmezteti őketA bárka építése sokáig tartott, hiszen az nagyon nagy volt. De hosszú évek múlva végre elkészült. Ekkor Isten felszólította Noét, hogy vigye be az állatokat a bárkába. Bizonyosfajta állatokból kettőt, egy hímet és egy nőstényt kellett bevinnie, míg más fajtákból hetet. Isten azt is megparancsolta neki, hogy az összes madárfajtából vigyen be a bárkába. Noé pontosan azt tette, amit Isten mondott neki.Ezután Noé és a családja is bement a bárkába. Isten bezárta az ajtót. Noé és a családja odabent várakozott. Képzeld el, hogy velük együtt te is ott vársz a bárkában. Vajon tényleg lesz özönvíz, ahogy Isten megmondta.1Mózes 6:9–22; 7:1–9.)AZOK, akik nem mentek be a bárkába, a megszokott módon folytatták életüket. Még mindig nem hitték, hogy eljön az özönvíz. Bizonyára még nevetségesebbnek találták, mint korábban. Ám a nevetésnek hamar vége lett.Nagy hirtelenséggel esni kezdett. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Noénak igaza lett! De most már túl késő volt ahhoz, hogy bárki bemehessen a bárkába. Az Úr jól bezárta az ajtót.A víz hamarosan elborította a sík területeket. Nagy folyók gyanánt hömpölygött. Hangos robajjal döntött ki fákat, és sodort magával sziklákat. Az emberek megrémültek. A magasabban lévő helyek felé igyekeztek. Mit nem adtak volna érte, ha hallgattak volna Noéra, és bementek volna a bárkába, amíg még nyitva állt az ajtó! De most már túl késő volt.A víz szintje egyre csak emelkedett. Negyven nap és negyven éjjel ömlött szakadatlan. A hegyek oldalán lehetett látni, hogy egyre emelkedik a víz, és hamarosan a legmagasabb csúcsokat is elborította. Tehát pontosan úgy, ahogy Isten megmondta, a bárkán kívül minden ember és állat elpusztult. A bárkában levők azonban biztonságban voltak.A vízözön a bárkán kívül mindent eláraszt.Noé és fiai jó munkát végeztek, amikor a bárkát építették. A hullámok hátukra vették a bárkát, így az a víz színén úszott. Egy napon aztán elállt az eső, és kisütött a nap. Micsoda látvány volt! Mindenfelé csak tenger! Csupán a vízen úszó bárka emelkedett ki a környezetéből.Az óriások eltűntek. Soha többé nem kerülnek elő, és nem ártanak az embereknek. Mindnyájan meghaltak anyáikkal és a többi gonosz emberrel együtt. De mi történt az apáikkal?Az óriások apái nem voltak igazán emberek, mint mi. Angyalok voltak, akik lejöttek, hogy emberként éljenek a földön. Amikor eljött az özönvíz, nem haltak meg a többi emberrel együtt. A maguk alkotta emberi testet nem használták tovább, és visszamentek az égbe mint angyalok. De már nem tartozhattak az Isten angyalaiból álló családhoz. Így hát Sátán angyalai lettek. A Biblia démonoknak nevezi őket.Isten azután szelet támasztott, és a víz apadni kezdett. Öt hónappal később a bárka megfeneklett egy hegy csúcsán. Még sok-sok napnak kellett eltelnie, hogy a bárkában levők kinézve megpillanthassák a hegycsúcsokat. A víz pedig egyre apadt.Ezután Noé kiengedett a bárkából egy fekete madarat, egy hollót. Az elrepült, majd egy idő után visszatért, mert nem talált alkalmas helyet a leszállásra. Ezt többször is megtette, és mindig visszatért, hogy megpihenjen a bárkán.Noé tudni akarta, hogy felszáradt-e a földet borító víz, ezért legközelebb egy galambot indított útnak a bárkából. De az is visszatért, mert nem volt hol leszállnia. Noé másodszor is elbocsátotta a galambot, és az egy olajfalevelet hozott a csőrében. Noé ebből megtudta, hogy a víz apadt. Harmadszor is elküldte a galambot, és az végre talált magának száraz helyet.Isten most így szólt Noéhoz:Menj ki a bárkából. Vidd magaddal egész családodat és az állatokat.Több mint egy éve voltak már a bárkában. El tudjuk hát képzelni, milyen boldogságot éreztek mindnyájan, hogy kijöhettek, és hogy életben voltak!  (1Mózes 7:10–24; 8:1–17; 1Péter 3:19, 20.)Csupán nyolc ember élte túl az özönvizet, de idővel több ezerre nőtt a számuk. Az özönvíz után 352 évvel megszületett Ábrahám. Megtudhatjuk, hogy Isten megtartotta az ígéretét, amikor egy fiúval, Izsákkal ajándékozta meg Ábrahámot. Izsák két fia közül Isten Jákobot választotta.