Lelki útravaló a mai napra

Június 18
[Jézus] erre ezt a példázatot mondta nekik: "Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? 
És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja a barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre." (Lk 15,3-7)

A keresésről, megtalálásról és hazatérésről szóló jézusi példázatok közül ez az első, az "elveszett", de talán inkább a megtalált juhról szóló példázat.

A farizeusokat és az írástudókat Jézus meglepő módon szembesíti ellentmondásaikkal.

Másként gondolkodnak ők az emberekről, mint például juhaikról.

A rossz úton járó emberről könnyen lemondanak.

Egyetlen hiányzó bárány miatt pedig kép esek azonnal útra kelni, s ha szükséges, Júdea köves, szakadékos vidékén még épségüket is kockáztatni.

Hát nem fontosabb egy ember sorsa, Isten közelében való megmaradása, mint egy bárány?

Persze a bárány a száz juhból álló nyáj része, tulajdon.

Az emberrel kapcsolatban pedig szívesen visszakérdez Káinhoz hasonlóan még a legkegyesebb is: "Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?" (1Móz 4,9)

A mai modern gazdálkodás ismeri a veszteség fogalmát.

Minden árucikk szállítás és tárolás közben veszít a súlyából. 
A gabonamag egy része éppen az aratás közben pereg ki a kalászból a földre.

Elképzelhető, hogy egy mai juhos gazda azt mondja: "Egy bárányom elveszett, de kilencvenkilenc megmaradt! 
Ennyit ki lehet bírni!"

Vagy barátja tanácsolná: "Egyetlen tekergő miatt ne kockáztass! Nem érdemli meg! 
Térj napirendre a veszteséged felett!"

Hála Jézusnak, ő másként gondolkodik!

Szeretete kereső szeretet.

Nincs az embervilágnak olyan zuga, ahol ő ne kutakodna, ahonnan ő ne mentené azt, aki segítségül hívja.

Össze akarja szedni mindazokat, akik nyájához tartoznak.

Fáj neki, ha azt látja, hiányzik valaki az Isten népéből.

El is indul az elveszett után.

Kiszabadítja a bozótból, utánamegy a szakadékba.

Magától értődően kockáztatja épségét.

S nem szabad elfelejtenünk: valamikor mindegyikünk éppen a századik juh volt!

A megtalált századiknak pedig örülnek a mennyben!

Meg kell tanulnunk együtt örülni a mennyeiekkel!

S persze azt is, hogy nem szabad lemondanunk arról, akiről Jézus még nem mondott le.

Mindenki az övé, az is, aki még nem tud erről!