Bizonyítsd be! A mai világban ez az, amit úgy érzel, hogy állandóan tenned kell. Igaz? A munkában, barátok között, még otthon is. Mindig azon dolgozol, hogy a szükséges elismerést elnyerjed. Azon dolgozol, hogy meggyőzd a körülötted levőket, hogy megérdemled a fizetést, a barátságot és még a szeretetet is, amelyet adnak.
Van menekülés?
Hidd el, hogy van! Úgy hívják, hogy kegyelem. Nem munkával szerzett és ki nem érdemelt jóindulat és elfogadás. És csak egyetlen hely van, ahol megtalálhatod – magának Istennek a szívében.
A tékozló fiú történeténél nincs is erre jobb bizonyíték. Kevesen tudjuk ma valóban átérezni annak a történetnek a hatását úgy, mint azok az első zsidó hallgatók, akiknek Jézus elmondta. Tudod, hogy az ő mértékük szerint a tékozló fiú a lehető legmegvetendőbb cselekedeteket követte el? Nem csak az apját használta ki, és garázda életre költötte az örökségét, hanem elhagyta Izrael népét, és szövetséget kötött egy idegennel – egy sertéstenyésztővel! Ennél mélyebbre aztán nem is süllyedhetett volna.
Az ő szemükben annak a fiúnak a lázadása olyan komoly volt, hogy az apja csak kitagadhatta volna.
De nem ezt cselekedte az apja! Tárt karokkal üdvözölte bűnbánó fiát otthon. Kegyelmet ajánlott neki – érdemtelen jóindulatot –, mely inkább az Atya szeretetén alapult, mint a fiú teljesítményén.
Ha következő alkalommal észreveszed, hogy hízelegni igyekszel Istennek valami rossz cselekedet miatt, megpróbálod az elismerését elnyerni, akkor a tékozló fiú története szabadítson meg téged. Emlékeztessen téged arra, hogy a bűneid ellenére az Atyád tárt karokkal fogadott téged! Az igazság köpenyét tette a válladra, és a pecsétgyűrűjét a kezedre. A fiúság saruit tette a lábadra!
Minderre méltatlannak érzed magad? Isten a veled való kapcsolatát nem a te értékedre alapozta, hanem az irántad érzett szeretetére. Nem kell azért küzdened, hogy igazold magadat Neki. Ami Őt illeti, te bizonyított siker vagy hit által éltetni és áldani akarja...az Úr!