A BIBLIAI HIT
9. tanulmány
Hogyan szabadíthatod fel a hited? (I.) 3. rész

Figyeljük meg a Máté 10, 32-33-at: "Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." Szeretném, ha észrevennétek, hogy nyilvános megvallásra van szükség. A nyilvános megvallás valóságos szakítást jelent a világgal. Hatalomváltás történik, és ez a mi helyzetünket is megváltoztatja. Jézus Úrnak történő megvallása bennünket azonnal az Ő felügyelete, gondoskodása és védelme alá helyez. Látjátok: a Sátán volt az urunk, de mi Urat változtattunk. Jézus az Urunk, Jézus a fejünk. így tehát ragaszkodjunk ahhoz, hogy Jézust Úrnak vallottuk meg. Ő az én Uram; a tiéd is? Ne csak magadnak valld meg ezt, és ne csak az ördögnek, mert Jézus azt mondta: "Aki megvall engem az emberek előtt." Tehát, valld meg Őt emberek előtt is. A harmadik fajta megvallás, amelyről szó van az Újszövetségben, annak a hívőnek a bűnvallása, aki megtörte a közösséget Istennel. A 137. Zsoltárban van egy kép erről a megtört kapcsolatról. Barátaim, abban a pillanatban, amikor vétkezünk, elveszítjük a bizonyosságunkat. A bűn azonnal kioltja a fényt. A hit mindig remeg a megtört kapcsolat sötétjében. Ebben a zsoltárban Izrael vétkezett és fogságba jutott Babilon folyói mellé. Visszaemlékeztek a Sionra, halfáikat felakasztották a fűzfákra, és amikor ellenségük arra kérte őket, hogy énekeljenek, azt kiáltották: "Hogyan énekelnénk az Úrnak énekét idegen földön?" Itt a megtört kapcsolat képe. A hit nem énekel, amikor megtörik Istennel a közösség. Az 1 János 1, 3-10-ben azt olvassuk: "Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük nektek, hogy nektek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Őt és az Ő Igéje nincsen mi bennünk." Figyeljétek meg, hogy a "közösség" szó négyszer fordul elő ezekben a versekben. Olvassátok el gondosan újból és újból őket. Ezeket a verseket nem bűnösöknek írták. Ne használjátok tehát, amikor bűnösökkel imádkoztok, mert ezek nem az ő igéik. Ezeket hívőknek írták; először figyelmeztetésképpen, másodszor pedig útmutatásképpen, hogyan juthatnak vissza a közösségbe. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, de sötétségben járunk, hazudunk és nem mondunk igazat. Más szavakkal azt mondja, hogyha én kiestem a közösségből, de azt állítom, hogy jól vagyok, akkor nem az igazat mondom, mert nem vagyok jól. Ha azt mondom, hogy nem követtem el bűnt, de mégis megszakad a közösségem Istennel, akkor a hitem gyenge. De Ő azt mondja, ha megvallom a bűneimet, akkor Ő hű és igaz, hogy megbocsássa azokat, és megtisztítson engem minden igazságtalanságtól. Kérlek, ne emeljétek ki ezeket a verseket a környezetükből! Itt arról beszél az Ige, aki a közösségen kívül van. Hadd mondjam el azt barátom, ha vétkeztél, azt tudod; és ha tudod, akkor a világért se próbálj ürügyet keresni arra, hogy kárhoztasd magad. Ha mindig keresel valamit, amivel kárhoztathatod magad, akkor kirabolod magad a hitből. Ha vétkeztél, tudod. Abban a pillanatban tudod a bensődben; és ha tudod, akkor szükséges, hogy megtérj belőle. Van egy belső monitorunk, ami mindig tudatja velünk, ha rosszat teszünk. Ha eltévesztettél valamit és összezavarodtál, ne várj! Állj meg azonnal és mondd: "Uram, vétettem, kérlek bocsáss meg!" Ő megbocsát, és te tovább járhatsz Vele közösségben. "Ha mi megvalljuk a bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." Ha én azonnal megvallom a bűnömet, Ő abban a pillanatban megbocsát nekem, én pedig úgy állok az Ő jelenlétében, mintha a bűn nem is esett volna meg. Ne valld meg a bűneidet újból és újból, mert ezzel gyengeséget, kételyt és bűntudatot építesz ki a szellemedben. Ha már egyszer megvallottad, Ő megbocsátott neked és elfelejtette; tehát felejtsd el te is. Isten nem emlékszik meg többé ezekről. Nem tudod, hogy azt mondta: "Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg!" Isten mondta ezt az Ézsaiás 43,25-ben. Ő nem emlékezik arra a dologra, amivel megtörted a közösséget, akkor miért kellene neked az emlékezetedben tartanod? Nem a Szent Szellem és nem Isten kárhoztat és akar elítélni, hanem a Sátán, ő próbál meg becsapni, és ha rá tud venni, hogy azon gondolkodj, amit rosszul tettél, már le is vagy győzve. Ne őrizd a bűnt az emlékezetedben! Ámen!