Bizonyságtételünk tartalma
."..(Jézus) így hirdette az Isten evangéliumát: „...elközelített már az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1,14)
Mi a tartalma annak, amit a hitvalló keresztényeknek hirdetniük kell? Jézus így határozta meg: az Isten országának evangéliuma. Ha lefordítjuk ezeket a kifejezéseket: az a jó hír, ami Isten királyi uralmáról szól.
Vagyis az a tény, hogy Isten uralkodik. Ő, aki létrehívta ezt a világot, nem hagyta magára, az általa teremtett törvények ma is működnek, erkölcsi törvényei érvényesek, ő mondja meg, mi jó és mi rossz, és nagy szeretetéből lehetővé tette az embernek, hogy visszatérjen az ő országába, vagyis uralma alá.
Az evangélium lényege: nyitva van a kapu, amit becsaptunk magunk mögött. Az idegenbe szakadt, lázadó ember kaphat útlevelet, hogy hazatérjen. Mi az ára? Azt megfizette Jézus Krisztus, amikor a kereszten helyettünk elszenvedte bűneink büntetését. Amikor meghalt, kettéhasadt a jeruzsálemi templom vastag függönye, ami addig távol tartotta a bűnöst a szent Istentől. Aki visszatér, visszakapja az elveszített igazi életet, s újra Isten szeretetének uralma alatt élhet. Higgyetek ennek a jó hírnek!
A probléma abban van, hogy ez az evangélium egyre idegenebb a mai ember számára. Mert egyre öntörvényűbben akar élni, nem Isten törvényei szerint. Emiatt egyre több bajt zúdít magára, ugyanakkor nem Jézus hívását akarja hallani, hanem bűnei igazolását, természetellenes és életellenes tettei tudomásulvételét várja az egyháztól is.
A keresztény bizonyságtétel azonban tartalmában nem az igényekhez igazodik, hanem a megváltó Jézus utasításához. Lehet, hogy ez nem korszerű (sosem volt az), de ma is időszerű, mert ez segíthet rajtunk. Ne torzítsuk el, ne hallgassunk el belőle semmit, ne elegyítsük semmi tőle idegennel, így „Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére" (Róm 1,16).
Higgyem és hirdessem én is teljes meggyőződéssel!
Bizonyságtételünk alanya:
Jézus és a gyerekek"(Jézus mondta:) Aki titeket hallgat, engem hallgat..." (Lk 10,16)
Jézus Krisztus azt ígérte, hogy a róla szóló hiteles bizonyságtétel végső alanya mindig ő lesz. Vagyis ő ad gondolatokat, szavakat és szeretetet küldötteinek, hogy helyesen tudják átadni a meghívást az embereknek.
Így szoktuk-e hallgatni az igehirdetést, hogy azt maga Jézus mondja nekünk az igehirdetőn keresztül? És azzal a bizonyossággal szólunk-e mi is róla másoknak, hogy egyszerű szavainkon keresztül Ő maga tud megszólítani embereket? Amikor ez valóban megtörténik, egyedül neki adunk-e dicsőséget? Így hallgatni, így hirdetni az Ő igéjét, és így dicsőíteni Őt - ez következik mai igénkből.
Sok kétség van Jézus mai tanítványaiban is, hogy esetleg nem tudnak jól fogalmazni, bölcsen válaszolni kérdésekre, megfelelően beszélni róla. Jézus első tanítványai közül többen írástudatlanok voltak, s néha nehéz helyzetben kellett helytállniuk. Jézus így biztatta őket: „ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok." (Mt 10,19-20) Ez mára is érvényes, bízzunk ebben!
Amikor elkezdték szolgálatukat, a következőt tapasztalták: „hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel." (Mk 16,20) De az igen művelt Pál apostol sem magától akart szólni, hanem azért imádkozott: „adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat" (Ef 6,19).
Ne tartson tehát vissza bennünket semmi attól, hogy közöljük az Isten szeretetéről szóló jó hírt másokkal! Egy meghívást kell átadnunk, s amikor ezt tesszük, mindig bizonyosak lehetünk abban, hogy maga a meghívó, az Úr Jézus Krisztus szól rajtunk keresztül, s hitet is Ő tud támasztani azok szívében, akikhez küldött.
Kapcsolódó hírek:
Útmutató magyarázat,,( Szombat )
Szeretettel kívánok szép estét
Napi evangélium ( Szombat )
Napi evangélium ( Szombat )