Ő így felelt: 
"Senki, Uram." 
Jézus pedig ezt mondta neki: 
"Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" (Jn 8,10-11)

Ketten maradtak "ott a középen" - a templom közepén, a halálra rémült vétkes asszony és Jézus. 
Kézenfekvő lett volna, hogy Jézus átvegye a vádló szerepét: 
"Én megmentettelek, pedig halálra méltó vagy!"

Tudta azt az asszony magától is, Jézus pedig nem vádló. Tisztában van tetteink súlyával, mégis arról biztosította a vele vitázókat: "Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni benneteket az Atyánál. Van, aki vádol titeket: Mózes [...]." (Jn 5,45)

Az önmagát jól ismerő embert a törvény és a saját szíve vádolja (1Jn 3,20), ebből jó esetben őszinte bűnbánat fakadhat s az Isten kegyelméhez való menekülés.

Aztán a sátán, a személyes gonosz vádolja még azokat is, akiket ő maga csábított a bűnre.

Ennek ellenére "a mi Istenünk előtt éjjel és nappal vádolja őket" (Jel 12,10), s csak az utolsó időben fog levettetni a mennyből (Jel 12,9).Jézus nem vádol, ő nem ügyészNem akarja mindenáron "kimosni" bűnéből a bűnöst.

Nem akarja megmagyarázni, de a másikra - például a gyalázatos csábítóra - sem engedi áthárítani a tettet.

Tudja, hogy Ádámtól és Évától örököltük ezt is. Isten előtt Ádám Évára, Éva a kígyóra hárította át hitetlenségük és engedetlenségük vétkét.

Még a slágerszöveg is az áthárításra késztet, amikor harsogja: "Mások vittek rossz utakra engem, a mások bűne az én hibám!"

Jézus az igaz bíró.

Nem veszi figyelembe a férfiak vádaskodását, de "mentő körülményeket" sem. "...menj el, és ... többé ne vétkezz!" - mondja az asszonynak.

Az a Jézus ajándékozza, akinek erre egyedül joga van.

Az a Jézus, aki meghalt bűneinkért, ennek az asszonynak a bűnéért is.

Pedig őt talán még a vétekre csábító férfi sem vette egészen emberszámba, de az őt templomba cipelő és rá halált követelő férfiak bizonyosan nem.

Jézus tanítványai mind férfiak voltak, de követői között sok asszony volt, többet ismerünk név szerint is.

Minden nő felé figyelmes és ajándékozó szeretettel fordult.

Megbecsülte a gyermekeket nevelő édesanyákat.

A kor szokása ellenére szóba állt az asszonyokkal, emberi méltósággal ajándékozta meg őket, egyenlővé téve őket a férfiakkal.A bűn szintjén is, a kegyelem szintjén is!Ámen.