Jézus példázatai
A szőlőmunkások 1. rész
(Máté 20, 1-16)

E példázat a legszorosabb kapcsolatban van az előző fejezet négy utolsó versével (Máté 18, 32-35), és csak segítségükkel lehet helyesen értelmezni. E kapcsolat helyes levezetése és annak bemutatása, hogy a példázat miként fejlődik ki belőle, valójában válasz Péternek erre a kérdésére: "mi lesz hát a jutalmunk?". A magyarázat sikere ettől függ. Számos nehézség terheli a magyarázatot. Első az a nehézség, hogy a példázatot összhangba kell hozni bevezetésével és befejezésével és azzal, amit illusztrál. Második az erkölcs nehézség, vagyis az, hogy Isten királyságának tagja miként tud zúgolódni szívében a királyság más tagjainak jutott előnyök miatt? Vagy ha tagadjuk, hogy ezek a zúgolódások a királyság tagjai, hogyan érthetjük meg, hogy egész nap dolgoznak a szőlőskertben és végül elveszik saját jutalmukat? Utoljára nehézség van annak eldöntésében, hogy mi a példázat különös üzenete, mi a fő tanítása. E példázatot már számos módon értelmezték, Az egyik legjobb szerint figyelmeztetésnek és próféciának tekintik azokról az okokról, amely a zsidók elutasításához vezettek, akiket az Úr először hívott szőlőskertjébe. Az okok egyike az, hogy magukat büszkén kiemelik, és nem tetszik nekik, amint látják a pogányok befogadását Isten királyságába, az övékével egyenlő kiváltságokkal. Az először fölfogadott munkásokkal egyességet vagy szövetséget kötöttek, és a következőben felfogadottak közül egyikkel sem történt ilyen, ami e nézet megerősítésének látszik. Ez feltűnően beteljesült a zsidók esetében, de alkalmazása egyetemes és nem konkrét. Ez a beteljesedés csak egy a sok közül. Ha ez kizárólagosan vagy elsődlegesen Urunk értelmezése lenne, elvárhatnánk, hogy csak két csapat munkásról hallunk, az először fölfogadottakról és az utoljára fölfogadottakról. Mindazok akik közben érkeznek, csak összezavarnák a képet. Ámen!