A magvető példázata
(Márk 4. fejezet)

Jézus a tenger mellett tanított, és olyan sokaság gyűlt köré, hogy hajóba szállt, és onnan beszélt a földön ülő néphez. És példázatokkal tanította a sokaságot: - A magvető kiment vetni. És történt vetés közben, hogy a mag az út mellé esett, és az égi madarak felcsipegették és megették. Némelyik mag pedig köves helyre esett, ahol nem volt elegendő földje, és hamar kikelt, mivel nem volt elég mélyen a földben. Ám nem lévén gyökere, a nap kiégette. Némelyik mag tövis közé esett, és ott növekedett fel, de a tövis elfojtotta, nem hozott gyümölcsöt. Némelyik mag pedig jó földbe esett, és bő gyümölcsöt hozott, némelyik harmincszorosát, némelyik pedig százszorosát. És akkor azt mondta Jézus: - Akinek van füle a hallásra, hallja! Amikor pedig Jézus elbocsátotta a sokaságot, és egyedül maradt a tizenkét apostollal és más követőivel, azok megkérdezték a példázat felől. - Nektek megadom, hogy az Isten országának a titkait értsétek, a kivüllevők azonban arról csak példázatokban hallhatnak. Ők néznek, de nem látnak, hallanak, de nem értenek, soha meg nem térnek, és bűnbocsánatot sem nyernek. Mert beteljesedett rajtuk Ézsaiás próféta jövendölése: "Hallván halljatok, és ne értsetek; látván lássatok, de ne ismerjetek!" És akkor Jézus megkérdezte tanítványait: - Nem értitek hát a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető Isten igéjét hinti. Az út mellé hulló mag annak jut, akikhez eljut az ige, de mihelyt meghallja, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívébe vetett igét. És hasonlóképpen, a köves helyen azok vannak, akik örömmel fogadják az igét, de nem ver bennük gyökeret, és mihelyt nyomorúságban vagy üldözésben van részük az ige miatt, eltántorodnak. A tövis közé vetett mag azoknak jut, akik az igét hallják, de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és a kívánságok elfojtják bennük az igét, és nem terem bennük gyümölcsöt. A jó földbe vetett ige annak jut, aki hallja és hisz benne, és az elvetett ige gyümölcsöt hoz, kiben harmincszorosát, kiben százszorosát. Ámen!