Ma is sokan próbálják megvalósítani a bálványimádást. Viszont láthatjuk, hogy a bálványimádást Isten azért tiltja, mert a bálványok mulandók, és aki hozzájuk köti az életét, egyszer velük együtt semmisül majd meg. A bálvány egy ember által kitalált és készített dolog, ami az élő Isten valóságos jelenlétét akarja pótolni. Az az ember akinek vannak bálványai, az úgy bízik benne, mintha az a dolog, egy Isten volna. Vigyázzunk arra, hogy az emberi személyünk és az élő Isten közé soha ne kerüljön olyan bálványisten, amelyik teljesen elfedi az egy igaz Istent. – Amíg Mózes fent volt a Sínai - hegyen az Úrnál, a nép a völgyben bálványimádásra tért. Mózesnek akkor ezt parancsolta az Úr: „Indulj a völgybe, néped vétkezett, a nép, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről. Hamar letért az útról, melyet mutattál neki: aranyborjút csinált magának, ezt imádja, sőt áldozatot is mutat be neki. Azt mondogatja: „Ez a te istened, Izrael, aki kihozott téged Egyiptom földjéről.” Mózeshez így beszélt tovább az Úr: „Látom már, hogy milyen keménynyakú ez a nép; engedd, hadd gerjedjen föl ellenük haragom, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!” De Mózes így kérlelte Urát, Istenét: „Uram, miért gerjedne föl haragod néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel kivezettél Egyiptomból? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: „Csalárdul kivitte, hogy megölje a hegyekben, és eltörölje őket a föld színéről.” Szűnjék meg haragod, és bocsásd meg néped gonoszságát! Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a te szolgáidra, akiknek önmagadra megesküdve megígérted: »Megsokasítom ivadékodat, mint az ég csillagait, és az egész földet, amelyről szóltam, utódaidnak adom, hogy az övék legyen örökre!” Ezek után megengesztelődött az Úr, és nem hajtotta végre azt a büntetést, amelyet népe ellen elhatározott. ( Kiv 32, 7 – 14 ) Vizsgáljuk meg azt, hogy mi mire áldozunk, és mire fordítjuk az időnket, az erőnket, és a pénzünket? Be kell ismernünk, hogy sokszor lettünk már az áldozatai, a magunk által felállított bálványoknak. Sok ember életében, ezért van reménytelenség, és elrontott élet. Mi a megoldás? Engedelmeskedni kell az Istennek! Ha hajlandók vagyunk engedelmeskedni, akkor a mostani bálványimádásból, egyszer megindulhat az élet fölfelé, az élő, igazi Isten felé! El kell hinnünk, hogy Isten többet akar adni, mint amennyit várunk tőle, és mindig többet is ad, mint a bálványaink. Aki bármikor engedelmeskedett az élő Istennek, az még soha nem bánta meg. Engedjük, hogy az élő Isten, a boldogságra, a szabadságra vezessen el minket!