Az aratás
Az árpa első kévéjét niszán 16-án, Jézus feltámadásának napján mutatták be. Innen számoltak ötven napot a búza első kévéjének learatásáig. Az árpa első kévéjét niszán 16-án, Jézus feltámadásának napján mutatták beJézus az egyik Isten országáról szóló példabeszédében e világkorszak végét az aratással hozza összefüggésbe. Amikor azt mondja, hogy "az aratás pedig a világ vége" (Máté 13,39), az eredeti ógörög szövegben az aión szó szerepel, amely olyan hosszú, üdvtörténeti korszakot jelent, amelyen belül Isten megvalósítja az arra a korszakra érvényes programját. Az aiónra értelmezett aratás az időn túl a kor érettségére is vonatkozik; az abban zajló pozitív és negatív folyamatok jellegére és azok végkifejletére egyaránt. Az Írásban több értelemben is használják az aratás képét. Az egyik jelentéskör Isten időbeli, illetve örökkévaló ítéletére vonatkozik, amely által megtörténik a jó és a rossz párhuzamos jelen¬létének ideiglenes vagy végleges szétválasztása. Pozitív értelemben az aratás a népek evangelizálására vonatkozik, melynek során az emberek megtérnek, újjászületnek, betöltekeznek Szentlélekkel, beépülnek Krisztus testébe, az Egyházba, és spirituális emberként követik és szolgálják Mesterüket, aki Isten uralmába, dicsőségébe vezeti be, majd emeli fel őket. Az aratás e munkafolyamatának elindulását Jézus jelentette be földi szolgálata idején: „Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen." (János 4, 35-36) 
Az aratás szimbólumának negatív jelentése a végítéletre, az apokaliptikus világkatasztrófákra, az örök kárhoztatásra, bűnhődésre vonatkozik, vagyis arra a büntető jellegű eseménysorozatra, amely által Isten felszámolja e világkorszakot, hogy helyére újat alkosson. Ezeket a folyamatokat az Aratás Ura irányítja, aki a Szentlélek által teszi képessé a benne hívőket az aratás munkájának elvégzésére. Az aratás tehát a világkorszak végét jelképezi, melynek leghosszabb időszakában a földön a Názáreti Jézust a Szentlélek helyettesíti, akinek eljövetele és munkálkodása a tanítványokban már azt igazolja, hogy az utolsó napok zajlanak, és folyamatban van a világ előkészítése a Messiás visszajövetelére és az új világkorszakra. A Szentlélek eljövetele ennek az új világkorszaknak, Isten országának a régi, látható világba való behatolását jelzi. Már az ószövetségi próféta, Ézsaiás is előre jelezte, hogy "teljes lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják" (Ézsaiás 11,9). A 104. zsoltár 30. versszaka pedig azt hirdeti: "Kibocsátod a te Szellemedet, megújulnak, és újjáteszed a földnek színét." A próféciák szerint tehát az emberiség és a föld újjáteremtése Isten Szellemének a kitöltése által fog megtörténni. Ámen!