Torino mellett egy szegény tanyán, Becchiben látta meg a napvilágot 1815. augusztus 16 - án. Apja, Bosco Ferenc másodszor nősült, mert első felesége Antal nevű fiúk születése után hamarosan meghalt. Második feleségétől, Occhiena Margit asszonytól két fia született: József és János. A fiúkat édesanyjuknak kellett fölnevelnie, mert apjuk 1817-ben meghalt. - Margit mama mélyen vallásos, dolgos, asszony és nagyszerű édesanya volt. Gyermekeit kicsi koruktól vallásosan nevelte, és állandóan a szeretetet, és jótetteket kérte tőlük. János különösen megszívlelte édesanyja mondását: „Lásd csak, oly rövid az életünk, hogy nagyon kevés időnk van jót tenni. Minden óra, amit felesleges alvással töltünk, elveszett idő a mennyország számára.” Isten rendkívüli képességekkel áldotta meg: ha valamit figyelmesen elolvasott, megmaradt az emlékezetében. Testi ügyessége és ereje is átlagon felüli volt, kézügyessége pedig olyan fokot ért el, hogy könnyedén elleste a vásári bűvészek fogásait. Jánosnak csak este volt módja arra, hogy az egyik szomszéd embertől olvasni tanuljon. Kilenc éves korában álmot látott, amely meghívásának első jele volt. Ebben az álomban parancsot kapott: ,,Állj a fiúk élére!'' Szó szerint véve a parancsot, kezdte maga köré gyűjteni a környékbeli fiúkat. Tanította őket a katekizmusra, elismételte nekik a templomban hallottakat. - Amikor pedig látta, hogy hallgatói fáradnak vagy unatkozni kezdenek, egy édesanyjától tanult történettel vagy bűvészmutatvánnyal szórakoztatta őket. 1828 - ban édesanyja elengedte, hogy elmenjen otthonról egy tanyára, szolgálni. Két év múlva megkezdhette a rendszeres iskolába járást Castelnuovóba. Alkalma nyílt sorban megismerkedni a szabó, lakatos, asztalos mesterséggel. Egy kávéháztulajdonos mellett főzni tanult, egy kántortól megtanult zenélni. Mindezeknek később, amikor már fiúk serege vette körül, igen nagy hasznát látta. - Tizenhat évesen, beléphetett a chieti szemináriumba. Olyan szegények voltak, hogy minden ruhadarabot mástól kapott ajándékba. 1841 - ben szentelték pappá. Utána még két évig továbbtanult Torinóban. Az utcákat járva megdöbbenve látta, milyen sok fiú csatangol szerte a városban. Torinó ugyanis tele volt otthontalan és család nélkül élő fiúkkal, akik vidékről jöttek, hogy munkát találjanak, de csak keveseknek sikerült elhelyezkedniük. Hívta a gyerekeket az „oratoriumba”, Don Bosco műve. Öt évvel később négyszáz lett a fiúk száma! 1859 - ben Don Bosco elérkezettnek látta az időt, hogy munkatársait társulatban fogja össze, és megalapította a Szalézi Szent Ferenc Társulatot, majd, 1872 – ben a rend női ágát, amelyet a Segítő Szűzanyáról nevezett el. Életének utolsó éveiben sokat szenvedett. 1888. január 31 - én fejezte be itt a földön. XI. Pius pápa 1929 - ben boldoggá, 1930 - ban szentté avatta. Istenünk! Hálát adunk Neked nagy szeretetedért, irgalmadért, amelyet bőkezűen osztogatsz. Add, hogy mi is, szeressük egymást, és adjuk tovább szeretetedet!