Nincs olyan ember, akit valaki ne bántott volna meg, vagy mi ne bántottunk volna meg. Mit tehetünk, ha megbántottunk valakit? Akkor bocsánatot kell kérni. És mit tehetünk, ha minket bántottak meg? Hát meg kell bocsátani! - Mert hiába van egyre több kenyér, gazdagság, ha nincs bocsánatkérés és megbocsátás, akkor ellenségeskedés, háborúskodás, pokol lesz, és szétesik minden. - Csak annyit kellene mondani: ne haragudj, nem így akartam, tudom ez fájt, nem szeretném máskor ismételni. A másik meg a szívéből megbocsát, és azt mondja: megértem, rosszul esett, de nem fogom a szemedre vetni, kezdjünk újat. Ennyit kellene őszintén mondani és megélni. - De, hányszor kell még megbocsátanom neki, hisz ő újra megbántott? Valóban eljuthat sok ember arra a pontra, hogy most azután elég! Nincs tovább! - Jézus ma arról beszél, hogy van tovább! Megint meg kell bocsátani! – „Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: „Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!” Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: „Add meg, amivel tartozol!” Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: „Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!” De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: „Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?” És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” ( Mt 18, 21 – 35 ) A történetből is látjuk: Tényleg belepusztul az az ember, aki rátámad embertársára, és nem tud nagylelkű lenni, megkönyörülni, megbocsátani annak, aki megbántotta őt. Sok ember megy tönkre lelkileg, erkölcsileg, testileg, és anyagilag is, ha gyűlölet, harag, van benne, vagy rossz gondolatok emésztik! Mindannyian Isten irgalmából, kegyelméből, és megbocsátásából élünk. - Isten vár arra, hogy mi is úgy bánjunk az emberekkel, ahogyan Ő bánik velünk. Isten várja, hogy mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek. Soha ne kérdezzük azt, hogy hányszor bocsássunk még meg annak aki megbántott, hanem gondoljunk arra, hogy Isten milyen sokszor megbocsátott már nekünk. Ha Isten nem szab felső határt, akkor mi se szabjunk! Tudnunk kell, hogy aki az Istentől kapott kegyelmet, szeretetet, megbocsátást nem adja tovább mások felé, vagy nem kér bocsánatot, az egyszer elveszíti az Isten irgalmát és bocsánatát is!