A Szent Biblia olvasói.

Advent 1 vasárnapja,,

6 éve | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Advent 1. vasárnapja

Az én Jézusom a Krisztus, aki
„Abban az időben így tanított:
Vigyázzatok és virrasszatok!
Nem tudjátok,
mikor jön el az idő.” (Mk 13,33)
Adventben arra készülünk, hogy újra,
határozottabb formában és teljesebben
magunkba fogadjuk a hozzánk
állandóan érkező Istent.
Ehhez, - ebben a karácsony előtti
időszakban, - különösképpen is
virrasztanunk kell, mert csak így
lehetünk képesek
Isten titkait magunkban életté váltani.

Amikor igazán virrasztunk,
akkor cselekszünk, és amikor
határozottan valamit cselekszünk,
akkor biztosan nem alszunk.
Advent arra hív minden embert,
hogy „ ébreszd fel és tartsd ébren
a személyes kapcsolatodat Krisztussal!”
A hűségnek, a virrasztásnak
és az éberségnek jele,
hogy minden nap, minden este,
őszinte szívvel és felszítva lelkünkben
a szeretetet,
a Krisztushoz való ragaszkodást,
meggyújtjuk adventi koszorúnk gyertyáit.
Így váltjuk életre
az Istentől kapott hívás titkát.
S ennek eredménye lesz, hogy megvalósul
új adventünk és karácsonyunk ajándéka:
barátjává, - Önmagával egy szívvé, -
formál az Úr.
Ha ez a csoda
az idei esztendőben újra megtörténik,
meghozza azt,
amire tulajdonképpen vágyunk.
Az igazi békét, a szeretet áradását.
Szeretetáradást Felfelé az Úr felé,
és Tőle ránk, - és a ránk bízottak,
a mellettünk élők felé.

Emberi gyöngeségeink miatt
oly könnyen elvész bennünk
mindezeknek tudata,
vagy meg sem születik.
Aztán az elveszett tudat miatt,
meggyengül a cselekvés,
amellyel érdemes lenne virrasztanunk,
és éberré válnunk.
S ha elvész életünknek ez az adventi,
karácsonyba tekintő távlata, -
akkor a várakozás meg sem születik bennünk.
Akkor semmi különbség nincs
adventi napjaink és
egyéb köznapjaink között.
Fontos, hogy ebben az idei adventben
ne csak virrasszunk,
hanem olyan értelemben legyünk éberek,
hogy el tudjunk igazodni
saját életünk útvesztőiben
és rátaláljunk legbensőbb énünkben
az Istennel való kapcsolatunk
reménységére.
Vágyunk változzék reménnyé
és ennek a bennünk álő reménységnek,
- bár még nincs jelen a gyümölcse, -
biztosítéka van arra, hogy meg is valósul.
Ez a mi adventi reményünk!
Ettől lesznek egészen mások
adventi várakozásunk napjai.
Eredményes adventet!